Takarítsunk be minden egyes megtermelt szemet!

Rajtunk is múlik, hogy a talajra hullva elvész vagy minket gazdagít az érőfélben lévő repcemag.

A repce augusztus második felétől június végéig kint van a szántóföldön. Láthatjuk, hogy még szinte ki sem kelt, már jó néhány rovar látogatja. A későbbiekben pedig se szeri, se száma ezeknek a kártevőknek. Még a tél beállta előtt védekeznünk kell a gombák ellen is, és nagyon oda kell figyelni arra, hogy milyen állapotban megy a növényünk a télbe. A természet még javában alszik, amikor februárban már megjelennek az ormányosok, és március elejétől a növényvédősnek nap mint nap résen kell lennie, hogy az újabb és újabb kórokozókat legyűrje és a rovarkártevőket elűzze. Amikor már végre megnyugodhatnánk, az időjárás, egy tisztán fizikai törvényszerűség és élettani hatás miatt a becők betakarítás előtt elkezdenek felnyílni, és a termés egy része a földre hullik. Pedig ha belegondolunk, mennyi mindent megtettünk ezért a termésért! Hát ne hagyjuk veszni egy szemét se az utolsó pillanatban!

 

A repce érése

A repcebecők érése nem egyöntetű, ez a jelenség két okból fakadhat. Az egyik, ha már ősszel egyenetlenül kelt az állomány, és a 6-8 leveles repce mellett lehetnek kelőfélben lévő vagy 2-4 leveles növények is. Ezt az egyenetlenséget várhatóan a későbbiekben is megtartja az állomány, főleg, ha nem használunk biostimulátort. A másik ok az elhúzódó virágzás, ami – évjárattól, időjárástól függően – akár egy hónapig is tarthat. Persze ez örömteli a gazda számára, hiszen a hosszú virágzás több becővel, több terméssel kecsegtet, viszont a betakarítás optimális idejének kiválasztását megnehezíti. Először a felsőbb virágok nyílnak ki, majd az oldalhajtások alsóbb virágai. Ennek megfelelően történik az érés is. Először a felső, majd az alsó becők kezdenek el érni. Az időjárás viszontagságainak viszont egyértelműen a felső becők vannak kitéve, így érettségükből és helyzetükből fakadóan is ezek fognak elsőként kiperegni. A pergéscsökkentéssel és a betakarítás előtti gyomirtással pont az a célunk, hogy az állományérést kicsit szinkronizáljuk, és a „ragasztóanyag” használatával megóvjuk a felsőbb becőket a szétnyílástól, amíg az alsóbb becők is aratható állapotba kerülnek.

 

A biológiai érettséget megelőző 4 hétben képződik a termés nagy része, míg az olajtartalom zöme az utolsó 2 hétben halmozódik fel. Mivel ugyanazon növényen a becők eltérő időpontban érik el a biológiai érettséget, a betakarítás optimális időzítése nem könnyű feladat. Ha az elsőként beérett becőkhöz időzítjük a betakarítást, akkor a később érő becők nem érnek be teljesen, ezért kevesebb termést és olajat adnak. Ha akkor aratjuk a táblát, amikor az összes becő elérte a biológiai érettséget, a korábban beérett becők jelentős része a betakarítás idejére már felnyílik, és a szemek kiperegnek.

 

A repce betakarítása

A repcetermesztés egyik legfontosabb, a jövedelmezőséget alapvetően meghatározó technológiai művelete a betakarítás. A termés optimális időben történő aratása, a lehető legkisebb veszteséggel és a lehető legjobb munkaminőséggel, alapjaiban meghatározhatja a gazdálkodás eredményességét.

 

Mivel a repce betakarítása során alkalmazott gépek kiválasztásának szempontjait a repce termőterületénél jóval nagyobb kalászosgabona- és kukoricaterületek határozzák meg, a kombájnokat lényegében adottnak kell tekintenünk. A repce azonban nem gabonaféle, így eltérő morfológiai és egyéb tulajdonságai miatt is különös odafigyelést igényel. A gabonavágó asztalt például célszerű felszerelni repcebetakarító adapterrel, továbbá rendválasztó oldalkaszák alkalmazásával csökkenteni a pergésveszteséget. E speciális műszaki megoldások beruházása ugyan jelentős anyagi áldozatot igényel, de általában 3-5 éves megtérüléssel számolhatunk esetükben. A haladás iránya és sebessége, valamint a motolla kerületi sebessége is jelentősen befolyásolja a magpergést. Az aratás helyes technikájának elsajátítása ez esetben még beruházást sem igényel, így mindenképpen érdemes élni vele.

 

Az agrotechnikai elemek mellett célszerű figyelembe venni a pergésveszteség csökkentésének vegyszeres lehetőségeit is.

 

Spodnam DC

A Spodnam DC különleges formulációjú, természetes terpénpolimer (pinolén) és adjuvánstartalmú készítmény, amely őszi káposztarepcében a pergésveszteség csökkentésére alkalmazható.

 

A Spodnam DC a becők felnyílásának megakadályozásával, ezáltal a magok és a becők érésének elősegítésével biztosítja a növények számára elérhető teljes terméspotenciált. Lassítja a becők öregedését, valamint egy féligáteresztő hártya kialakításával megakadályozza a becők újranedvesedését (pl. eső vagy harmat miatt). A Spodnam DC használatával a növény elérheti a természetes érettség (teljes érés) állapotát, biztosítva ezzel a legjobb minőséget és a legnagyobb termésmennyiséget. A Spodnam DC használatával már hetekkel a rendes betakarítás előtt elejét vehetjük a magpergésnek, így a növény fejlődésének és a termés természetes érésének elősegítésével csökkenthetjük a veszteséget.

 

A Spodnam DC működése

A Spodnam DC a becőkre ragadva megakadályozza azok felnyílását és a magok kipergését, ezért különösen alkalmas – egy várhatóan elhúzódó betakarítás esetén – a magok kipergéséből adódó termésveszteség csökkentésére.

 

A Spodnam DC különleges védőhártyával vonja be a felületet. Ez a féligáteresztő hártya kívül tartja a csapadékból származó nedvességet, így a kiszáradó becő nem pattan szét. A formuláció adjuvánstartalmának köszönhetően a Spodnam DC-vel kezelt felület egyenletesen fedett. A féligáteresztő hártya a permetlé beszáradását követően sem repedezik meg. A folytonos védőhártya lehetővé teszi a belső nedvesség távozását, biztosítva a magok kiszáradását. Nincs tágulás vagy összehúzódás, ezáltal nem keletkezik feszültség a „becővarratokon”. Így a becővarrat ép marad a betakarításig, tovább fejlődhet a becő és csökken a pergési veszteség.

 

A Spodnam DC formulációja nem ionos nedvesítőszert tartalmaz, amely segíti a permetlé szétterülését.

 

A Spodnam DC használata és időzítése

A készítményt a becősárgulás idején, a betakarítás várható időpontja előtt 10–20 nappal, földi géppel vagy légi úton, 1,0–1,25 l/ha dózisban kell kijuttatni. Földi géppel 300–500 l/ha permetlémennyiséggel, légi úton 60–80 l/ha permetlével történő kijuttatás javasolt. A túl késői kijuttatás (többségében már kiszáradt becők) a hatékonyságot ronthatja. A legjobb hatékonyság eléréséhez törekedni kell a becők teljes permetlé-borítottságának elérésére!

 

A Spodnam DC kijuttatható önmagában, valamint a repcében engedélyezett állományszárító készítményekkel kombinációban. A kezelés elkezdhető, amikor a becők többsége a B érettségi állapotban van. Optimális a kijuttatási idő, amikor a becők többsége C érettségi állapotú. Ilyenkor az állományban B–E érettségi állapotú becők is találhatók. Az F érettségi állapotban lévő becők esetén a Spodnam DC már nem tudja kifejteni hatását!

 

A pergésveszteség általában 5-10 százalék körül alakul, de kedvezőtlen körülmények esetén ennél sokkal nagyobb is lehet. Az érés végéhez közeledve a becők színe és rugalmassága napokon belül nagyon gyorsan változik (különösen forró napokon). Kezeljünk inkább korábban, mint túl későn! A kezelés hatékonysága akkor a legnagyobb, amikor az összes becő még „zöldes” színű!

 

Amire figyelni kell!

A Spodnam DC hatékonysága jelentősen romlik, ha a becőket kórokozók vagy rovarkártevők károsították.

 

A Spodnam DC kielégítő hatásához elengedhetetlen a becők teljes fedése a permetlé által, ezért földi és légi kijuttatás esetén is különösen fontos a megfelelő permetezési technika. Ha az állomány fölé nőtt gyomok „beárnyékolják” a becőket, a hatékonyság csökken.

 

A Spodnam DC a becőkön keresztüli visszanedvesedést gátolja, csökkentve ezáltal a veszteséget. A készítmény nem akadályozza meg a félig érett magok újranedvesedését (pl. szárazságot követő esőzés esetén), ha az a növény természetes életfolyamatai által valósul meg, annak gyökerein keresztül.

 

A vízi szervezetek védelme érdekében a felszíni vizektől 5 m (hidas traktorral és légi úton történő kijuttatás esetén 20 m) távolságban tartson meg egy nem permetezett biztonsági övezetet!

 

Légi kijuttatás esetén!

Javasolt a tábla „átfedő repülésekkel” történő kezelése. Így a növényeket ellentétes irányból érkező permetcseppek érik. Ez különösen fontos a megfelelő fedés eléréséhez olyan sűrű állományú kultúrákban, mint a repce.