A termesztés sikerét meghatározó abiotikus tényezőkön (klimatikus, termőhelyi viszonyok, agrotechnika, hibrid) túl a biotikus faktorok közül meghatározó szerepet képviselnek a repcét fertőző kórokozók. A repce számos betegsége közül védekezéstani szempontból kiemelt jelentőségű a fehérpenészes rothadás (Sclerotinia sclerotiorum) és főként az utóbbi másfél évtizedben jelentősen megerősödött repce plenodómuszos betegsége (ismert megnevezése fómás levélfoltosság és szárrák) (Plenodomus lingam, P. biglobosus). Az említett kórokozókat tekintve egyértelműen kijelenthető, hogy a Plenodomus fajok által okozott betegség az őszi káposztarepce stratégiai betegségévé vált. Ennek okai a következőkben foglalhatóak össze:
- szűkített vetésforgó, kalászos-repce bikultúrás termesztés elterjedése;
- zöldítési programban termesztett fajok gazdanövénykör-szerepe;
- forgatás nélküli talajművelési rendszerek elterjedése (visszamaradt fertőzött növényi maradványok nem megfelelő megsemmisítése);
- klimatikus tényezők változása, új kórokozó faj/fajok megjelenése;
- a kórokozók nagymértékű alkalmazkodóképessége (új biotípusok/rasszok kialakulása – hibridek rezisztenciájának áttörése).
A betegség korábban a repce fómás vagy leptoszfériás levélfoltossága és szárrákja néven került megnevezésre (VARGA 2014), de a legújabb taxonómiai kutatások eredményeként a legitim megnevezés a repce plenodómuszos betegsége. Új hazai kutatások szerint a korábban ismert kórokozó mellett a tünetek kialakulásában egy új gombafaj is szerepet játszik (BAGI és munkatársai, 2020), így a repce plenodómuszos betegségét a következő kórokozó gombák idézik elő:
- Plenodomus lingam (syn. Phoma lingam – syn. teleomorf: Leptosphaeria maculans)
- Plenodomus biglobosus (syn. teleomorf: Leptosphaeria biglobosa)
A betegséget előidéző kórokozók szaporodási ciklusa bonyolult, ugyanis ivaros úton (teleomorf) a Leptosphaeria gombafajok zárt termőtesteket, úgynevezett pszeudotéciumokat képeznek, amelyekben tömegesen képződnek a fertőzést elindító aszkospórák. Hazai viszonyok között 2006-ban MAGYAR és munkatársai tudósítottak elsőként őszi káposztarepce esetében a betegség ivaros alakjának a megjelenéséről. Az aszkospórás fertőzésnek a világ számos részén, így Európában is fontos szerepe van a fertőzés kialakulásában, de hazánkban ennek a fertőzési típusnak a leírását követően sem pontosan tisztázott a szerepe (milyen mértékű a repceállományokban a pszeudotécium-képzés, mikor és milyen mértékű az aszkospóra szóródás?)
A betegég kórokozóinak ivartalan (anamorf) alakjai – amiről az elnevezését is kapta – a Plenodomus (syn.: Phoma) génuszba tartoznak, ezek a konídiumaikat szintén zárt termőtestben, úgynevezett piknídiumokban képezik. A betegség tüneti megjelenésekor főként az ivartalan, piknídiumos fertőzéssel találkozunk.
A kórokozó a Brassica és Lepidium növénynemzetség számos faját fertőzi, így a betegség előfordul többek között kelkáposztán, karórépán és kelbimbón.
A betegség tünetei már ősszel a szikleveles, majd a fiatal repcenövények levelein jelentkeznek. A leveleken kivilágosodó, kerekded foltok jelennek meg, amelyekben szétszórtan szabad szemmel is jól megfigyelhető a piknídiumok tömege (1. kép).
Tavasszal a fertőzött levélen vagy növényi maradványokon a kórokozó tömegesen képezi ivaros termőtesteit (pszeudotéciumokat), amelyekből a kiszabaduló aszkospórák elindítják a tavaszi fertőzéseket. A kórokozók életciklusában nagyon fontos tény, hogy a P. lingam fertőzésekor a pszeudotéciumok érése korábban következik be (ősztől télig), míg az új fajként detektált P. biglobosus esetében a tömeges aszkospóra-szóródásra késő ősztől tavaszig lehet számítani (BAGI és munkatársai, 2020). A fertőzés elindulását követően a vegetációs ciklusban az ivartalan alak megjelenése és fertőzési módja a jellemző. Hazánkban a piknídiumos fertőzési formával szinte folyamatosan találkozunk, így a kórokozók repceállományokban történő fertőzési gyakoriságát és mértékét főként az adott évjárat klimatikus körülményei határozzák meg. A kórfolyamat előrehaladásával a szár fertőzése is bekövetkezik, aminek során a szövetbe bemaródó, barna, feketés színű rákos sebek alakulnak ki (2. kép). A száron kialakuló fertőzések szorosan összefüggenek a repceszárormányos okozta sebzésekkel, ugyanis ezek a nyílt sérülések kedveznek a kórokozó behatolásának és a betegség kialakulásának. A fertőzés következtében a bélállomány sötétszürke-feketés pusztulását tapasztalhatjuk (3. kép). Az ilyen fertőzött növényeknek megszűnik a víz- és tápanyagszállítása, a növények idő előtt kivilágosodnak, kényszerérettek lesznek, és súlyos fertőzés esetén az állomány rogyadozva megdől. A fertőzés a becőszintre is felhúzódhat és a becőkben lévő magok fertőzése is megtörténik (a kórokozók vetőmaggal is terjednek). A betegség direkt következménye a jelentős termésdepresszió, de ezenkívül az állomány betakarítása is nehézzé válik, és a fokozódó kipergés további veszteséget okoz.
A betegség dominanciaszintjét a betakarítást követően a tarlón maradt szárcsonkokon tudjuk nyomon követni. A plenodómuszos betegség atipikus tünete, hogy a szár alsó harmada világosszürke elszíneződést mutat (4. kép), amelynek felhasításával a bélállomány szürkés-feketés pusztulását lehet megfigyelni. A kórokozók gyorsan kolonizálják a repce növényi részeit, és tömegesen képezik a kedvezőtlen időszak túlélésére alkalmas piknídiumokat. Ezek a szaporítóképletek akár 10 évig is megőrzik életképességüket. A kórokozó fertőzésének optimális hőmérsékleti tartománya 8-20 °C, tehát kijelenthetjük, hogy folyamatos fertőzési potenciállal rendelkezik (az elmúlt évek enyhe téli időszakai nagyon kedveztek a betegség terjedésének).
A védekezés lehetőségei
A repce plenodómuszos betegségének visszaszorításában és az ellene történő sikeres védekezésben az integrált növényvédelem valamennyi elemének betartására szükség van:
- Agrotechnikai védelem – fontos a minimum négyéves vetésforgó betartása! Törekedjünk arra, hogy a betakarítást követően a fertőzött növénymaradványokat mélyen alászántsuk, és ezzel biztosítsuk a tökéletes lebomlásukat.
- Genetikai védelem – több nemesítőháznak kiváló eredményei vannak a betegség elleni rezisztencianemesítésben (Rlm, QR gének által szabályozott rezisztencia).
- Kémiai védekezés – a fungicides vetőmagcsávázással megakadályozhatjuk a vetőmaggal történő továbbterjedést. Az őszi fungicides állományvédelem az első fontos beavatkozás a betegség terjedésének megakadályozásában. Az ebben az időszakban elvégzett gombaölő szeres védekezés kulcsfontosságú, mert az itt alkalmazható triazol típusú készítményeknek a gombaölő hatáson túl meghatározó a növekedésszabályozó funkciója is. A kezelés következtében a repceállomány nem lesz buja, így a plenodómuszos fertőzés erőteljesebb fellépését is mérsékelni tudjuk. Tavasszal a betegség terjedésének megelőzésében fontos a hatékony rovarvédelem. A repcét károsító ormányosbogarak (Ceutorhynchus spp.) elleni védekezés sikere alapvetően fogja meghatározni a plenodómuszos betegség későbbi felfutását. A kétszeri állománykezelés (szárba indulás és fővirágzás időszaka) elvégzése évjárattól függetlenül alapvető technológiai elem, nemcsak a plenodómuszos fertőzés, hanem az ez időben veszélyt jelentő többi kórokozó gomba (szklerotíniás, alternáriás fertőzés) elleni hatékony védelem érdekében is. Újszerű technológiai irány a virágzás végén (BBCH 67–69) alkalmazott gombaölő szeres kezelés, amellyel szintén jelentősen csökkenthető a Plenodomus-fajok kártétele.
Dr. Varga Zsolt
Plant-Treat Kft.
A témához ajánlott irodalom:
BAGI B., NAGY CS., TÓTH A., PALKOVICS L. és PETRÓCZY M. (2020): Az őszi káposztarepce plenodómuszos betegségének kórokozói. Növényvédelem, 81 [N.S. 56], 12: 544–552.
BAGI B., NAGY CS., TÓTH A., PALKOVICS L. and PETRÓCZY M. (2020): Plenodomus biglobosus on oilseed rape in Hungary. Phytopathologia Mediterranea, 59 (2): 345–351.
MAGYAR D., BARASITS T., FISCHL G. and FERNANDO W. G. D. (2006): First report of the natural occurrence of the teleomorph of Leptosphaeria maculans on oilseed rape and airborne dispersal of ascospores in Hungary. Phytopathology, 154: 428–431.
VARGA ZS. (2014): A repce fómás betegsége. Agrofórum, 25 (7): 40–45.
