Kalászosokban a regulátorokat alapvetően azért alkalmazzuk, hogy megakadályozzuk az állomány megdőlését. Kevésbé ismert az a tény, hogy a regulátoroknak direkt termésnövelő hatásuk is van.
A retardánsok a növények növekedési folyamataiba avatkoznak be, így a működésüket sokkal inkább sorolhatjuk a növényélettan témakörébe, mint a növényvédelemébe. Talán éppen ezért kissé rejtélyes számunkra a pontos működésük, és viszonylag kevés szakirodalmat találhatunk ebben a témában. A regulátorokat Európában a ’80-as években kezdték el vizsgálni. Magyarországon a ’90-es évek közepén a legtöbb kísérlet és az ezekhez kapcsolódó publikáció dr. Tőkés Gábor és munkatársai nevéhez fűződik. Jelen cikkünk szakmai alapját részben ezek az írások, valamint dr. Tőkés Gábor doktori értekezése adja.
A növények növekedését befolyásoló hormonokat két csoportba osztjuk: növekedést serkentők és növekedést gátlók. A növekedésserkentők közé tartoznak a gibberellinek, a citokininek és az auxin. A növekedésgátlók csoportját az etilén, a terpenoidgátlók (abszcizinsav) és az egyéb természetes gátló anyagok (fenol típusú inhibitorok) alkotják, valamint a szakirodalom ide sorolja a szintetikus gátló anyagokat, a retardánsokat is.
A növényi hormonok nagyon bonyolult élettani folyamatokban működnek közre. Mindegyik hormon a növekedés során több feladatot is ellát. A növekedésserkentő hormonok egymás működésére is hatással vannak, közöttük szinergizmus lép fel, és együttesen felelősek a növény optimális fejlődéséért. Nagyon leegyszerűsítve az egyes hormonok feladatát: az auxin leginkább a sejtek megnyúlásáért, a citokinin a sejtek osztódásáért felelős, míg a gibberellinek mind a sejtmegnyúlásban, mind a sejt osztódásában fontos szerepet játszanak, emiatt a legmeghatározóbbak a szár növekedésében. A növekedésgátló hormonok – ahogy a nevükben is benne van – antagonistái a serkentő hormonoknak. Közülük ebben a témakörben talán az etilént érdemes kiemelni. Az etilén a gátló hormonok közé tartozik, a szár törpítésében is fontos szerepet játszik. Általában stressz hatására a növényben etilén termelődik, amely negatív visszacsatolás révén gátolja a gibberellinszintézist, és ezáltal gátolja a szár növekedését is.
A retardánsok a szintetikus növekedésgátlók egy csoportját alkotják. Elsősorban a gibberellinszintézis gátlása révén csökkentik a növekedés sebességét, de közben az osztódószövetek működését nem gátolják. Így a növény a szokásos fejlődési ciklusain mehet keresztül különösebb torzulás nélkül úgy, hogy egyes részei arányosan kisebbek lesznek. (Tőkés, 1995)
A szintetikus növekedésszabályzó hatóanyagok közül a klórmekvát (CCC) és a trinexapac-etil a gibberellin szintézisének gátlása során fejtik ki regulátor hatásukat, míg az etefon hatóanyag etilén hatású, így a gibberellin antagonistájaként negatív visszacsatolással gátolja annak szintézisét, és ezzel fogja vissza a szár növekedését.
A kalászosok növényvédelmi technológiája során a regulátorokat elsősorban a szár megdőlésének megakadályozására használjuk, ezért is terjedt el a szárszilárdító elnevezés. Azzal, hogy sikerül meggátolni az állomány megdőlését, közvetve nagyban hozzájárulunk a termésmennyiség és -minőség megőrzéséhez. Egyes szakirodalmi adatok alapján a virágzáskor bekövetkező dőlés több mint 40%, két héttel a virágzás után bekövetkező dőlés körülbelül 30%, míg a betakarítás előtt bekövetkező dőlés 20% termésveszteséget is okozhat. A termésveszteségen túl a földön heverő gabona minősége is romlik, mert a talajközeli mikroklíma kedvez a gombafertőzéseknek, különösen a fuzáriumnak.
A köztudatban még kevésbé terjedt el, hogy a szárszilárdítás által elért közvetett termésnövelő hatás mellett a regulátoroknak direkt termésnövelő hatásuk is van. Ezt a hatást vizsgálták több éven keresztül Magyarországon dr. Tőkés Gábor és társai.
Arra a következtetésre jutottak, hogy a bokrosodás és szárba indulás kezdetén kijuttatott regulátor hatóanyag a főhajtás növekedésének visszafogása révén a mellékhajtások keletkezését serkenti. Ezáltal több száron több kalász képződhet, ha a későbbi időjárási körülmények és a tápanyag-ellátottság is megfelelő. A későbbi fenológiai stádiumban kijuttatott hatóanyag a szárak hosszirányú megnyúlását csökkenti, ennek eredményeként a növény a tápanyagot a szárak falának megvastagítására használja fel, a későbbiekben pedig a szemtermés kitelítődésére fordítja. A regulátorok a direkt termésnövelő hatásukat csak megfelelő tápanyag- és vízellátottság esetén tudják kellő mértékben kifejteni. A többéves vizsgálatok igazolták, hogy megfelelő környezeti tényezők mellett a kora tavaszi, CCC-vel végzett kezelés őszi búzán 8-10% terméstöbbletet adott. Az április–májusi regulátoros kezelések 10% magasságcsökkenést és 9-13%-os termésnövekedést eredményeztek. Dr. Tőkés Gábor a vizsgálatait CCC és etefon hatóanyagú készítményekkel végezte. Kísérletei során megfigyelte, hogy ha ezeket az anyagokat tankkeverékben juttatják ki, a regulátor hatás felerősödik, a hatóanyagok együttes kijuttatás esetén szinergizmust mutatnak. Mégis a legjobb terméseredményt akkor érték el, amikor CCC-vel elvégezték a kora tavaszi kezeléseket, majd az intenzív növekedés időszakában 2. kezelésként etefonnal hajtották végre a szárszilárdítást.
A regulátorokat gombaölő szerekkel egy menetben is kijuttatták. Megállapításra került, hogy bár a fungicidek gombaölő hatását nem fokozzák, közvetve mégis hatással vannak a különböző gombafertőzések alakulására. Ennek oka, hogy a regulátorok használatával megfelelő körülmények között a növényeknek jobb kondíciót biztosítunk, így azok ellenállóbbá válnak a gombabetegségekkel szemben is.
A regulátorok viszonylag jól keverhetők a legtöbb növényvédő – gyomirtó, rovarölő, gombaölő – szerrel, viszont a permetlé pH-jára célszerű ügyelni. Egyes regulátorok képesek nagyon savas irányba eltolni a permetlé pH-ját, ami például a fenoxiherbicidek hatékonyságát csökkentheti, továbbá akár önmagukban is hajlamosak lehetnek a perzselésre.
A szárszilárdítók élettani hatásuknál fogva stresszt jelentenek a növénynek, ezért használatuk nagy körültekintést igényel. Száraz időjárás esetén vagy rossz tápanyag-ellátottságú területen, amikor a növényt a kedvezőtlen környezeti tényezők egyébként is terhelik, használatukat célszerű mellőzni vagy az időjáráshoz igazítva alakítani. Erre ad lehetőséget az etefon és a trinexapac-etil hatóanyagok rugalmas kijuttatása.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a regulátorok használata megfelelő körülmények között fontos technológiai eleme a kalászosok termesztési, illetve növényvédelmi technológiájának. Tudatos használatukkal számottevően növelhetjük a termés mennyiségét és javíthatjuk a minőségét is.
A Nufarm megoldásai szárszilárdításra
A gabonatermesztés intenzívebbé válásával nem szabad megfeledkezni arról, hogy a megtermett gabonát biztosan betakaríthatóvá tegyük. A szárba indulást követően a talaj állapota és az időjárás elemei (eső, szél) határozzák meg, hogy a gabona szára betakarításig állva marad-e vagy megdől. Minél intenzívebb a gabona fajtája és a termesztési mód, minél nagyobb termésre műtrágyáznak a termelők, annál inkább szükséges a gabona szárának megerősítése. Sík terepen is, de lejtős területen különösen erős lehet a tavaszi esős időszakban a szél örvénylő-kavargó mozgása, ami megdönti a gabona szárát, lefekteti a talajra a termést. A ledőlt állomány már nem áll fel, az alsóbb rétegek elpusztulnak, fertőzve a többi növényt is. Ahogy azt az előzőekben írtuk, a regulátorok alkalmazása során nemcsak a megdőlést akadályozhatjuk meg, hanem direkt módon a termés mennyisége is nőhet.
A gabonanövények szára szalmaszár, amely tartja a kalászt. A száron két kritikus pont van: a tő fölött és a kalász alatt. Minél hosszabb a szár, annál nagyobb a kilengése, annál könnyebben dől meg. Több lehetőség is rendelkezésre áll számunkra a szalmaszár megerősítésére. Őszi búzában a klórmekvát-klorid hatóanyagú Stabilan SL, az etefon hatóanyagú Ephon Top és a trinexapac-etil hatóanyagú Optimus használható szárszilárdításra.
A Stabilan SL hatóanyaga a gibberellinszintézis gátlása révén a kijuttatást követően rövid idő alatt bekapcsolódik a növény sejtosztódási folyamatába, gátolva az osztódó sejtek hosszanti növekedését. Ezt a folyamatot használhatjuk ki az őszi búza szártövének megerősítésére. A Stabilan SL-t a búza bokrosodása végén, szárba indulása elején kell kijuttatni 1,5–2,0 l/ha adagban. Ezzel a szalmaszár alsó ízközeit erősítjük, vastagítjuk meg, így növelve az őszi búza szárának állóképességét. A Stabilan SL a gabona hormonháztartásának megváltoztatása révén egyben a gyökérzetet is erősíti, ezzel javítva az őszi búza víz- és tápanyagfelvételét. Kora tavaszi kijuttatásakor serkenti a bokrosodást, a főhajtás visszafogásával stimulálja a mellékhajtások kialakulását, ezzel lehetőség nyílik a magasabb kalászszámra. A Stabilan SL etefon hatóanyagú szárszilárdítóval kombinációban is kijuttatható, együttesen vagy osztott kezelés formájában is. Ebben az esetben a Stabilan SL dózisa 1,5 l/ha, amihez 132–330 g/ha etefon hatóanyagú szárszilárdítót lehet keverni.
Az erős szalmaszár még nem biztos, hogy elbírja a kalász súlyát, ezért egy újabb kezeléssel növelhetjük a kalász alatti szárrész stabilitását is. Ezt a korai szárszilárdítás elvégzését követően 10–15 nappal lehet elvégezni. Ebben az esetben Stabilan SL-ből 0,5 l/ha mennyiséget vagy etefon hatóanyagú szerből 132–330 g/ha dózist kell kijuttatni. Ha a Stabilan SL-t etefon hatóanyagú szárszilárdítóval permetezik ki, a javasolt dózis 0,7–1,3 l/ha Stabilan SL + 198–330 g/ha etefon hatóanyagú szárszilárdító, együttesen kijuttatva.
A permetezést el lehet végezni a gyomirtással egy menetben. Hormonbázisú gyomirtó szerekkel, gombaölő szerekkel kombinálható, és keverhető a legtöbb lombtrágyával is. Etefon hatóanyagú regulátor engedélyezett dózisával együtt szintén kijuttatható. A készítmény dózisát 20–25 százalékkal csökkenteni lehet, ha a napi középhőmérséklet tartósan eléri a 12-15 °C-ot. Etefonos kombináció használata esetén, illetve az etefonnal külön időpontban végzett kezelésnél gyomirtó szerekkel nem keverhető. A védekezést ebben az esetben 12–15 nap múlva lehet elvégezni.
A klórmekvát-klorid hatóanyag az őszi búza kivételével nem alkalmas a gabonafélék szárszilárdítására. Az őszi és tavaszi árpa, rozs, zab és tritikálé is megdőlhet. Az őszi búza mellett ezek kezelésére is használható a trinexapac-etil hatóanyagú Optimus. Ez a szárszilárdító a permetezést követően csökkenti a gibberellin típusú növényi hormon szintézisét, ezzel mérsékelve a sejtmegnyúlást, így rövidül a szalmaszár, de nő a szár falának vastagsága. A vastagabb szalmaszár jobban ellenáll a szélnyomásnak, kevésbé fertőződik a gombakórokozókkal, magasabb lesz a levél klorofilltartalma, erősebb asszimilálásra képes. Az Optimus hatóanyagának felhasználása flexibilisebb technológiát tesz lehetővé, a gabonafélék kétnóduszos állapotától a zászlós levél megjelenéséig használható. Növényen belül hosszabb ideig megtartja a hatását. A koronagyökerek aktivitásának növelésével javul a növény szárazságtűrése. A szár megvastagodásával pedig a növény ellenállóvá válik a betegségekkel és a környezeti tényezőkkel szemben. Az Optimus használatával magasabb kalászszámot, nagyobb termést, magasabb fehérjetartalmat lehet elérni, mivel minden hajtás kifejlődik.
Kijuttatásának ideje őszi búzában a bokrosodás vége és a zászlós levél megjelenése közötti időszak. Őszi árpában 1-3 nóduszos állapottól a zászlós levél megjelenéséig, tavaszi árpában, rozsban, zabban és tritikáléban a kezelést 1-2 nóduszos állapotban célszerű elvégezni. 8 °C alatti hőmérséklet, illetve éjszakai fagyok esetén a kezelést el kell halasztani. Dózisa őszi búza, rozs, zab, tritikálé esetén 0,4–0,6 l/ha, őszi árpában 0,6–0,9 l/ha, tavaszi árpában 0,5–0,7 l/ha. Aszályos időben, gyenge tápanyag-ellátottságú talajon az alacsonyabb, míg csapadékos időjárásban, jó tápanyagellátás mellett a magasabb dózist kell alkalmazni. Egy vegetációban csak egyszer lehet használni. Egy menetben kijuttatható gyomirtó, gombaölő vagy rovarölő szerekkel.
Az Optimushoz hasonlóan ugyancsak széles körben és rugalmasan felhasználható készítmény az Ephon Top. Az Ephon Top a Nufarm legújabb szárszilárdító terméke, 660 g/l etefon hatóanyagot tartalmaz. Az Ephon Top az etilénhatású regulátorok közé tartozik. Hatását azáltal fejti ki, hogy pH 4 fölött etilénre, sósavra és foszforsavra bomlik. A felszabaduló etilén a növekedési hormonok, mindenekelőtt az auxinok és gibberellinek szintézisét gátolja, ezáltal a növekedés lassulását idézi elő a kalászosokban. A gabona szára alacsonyabb és vastagabb lesz, ami jelentősen csökkenti a megdőlés mértékét vagy teljesen megakadályozza azt. Az etilén ugyanakkor stresszhormon, amely túladagolva vagy későn kijuttatva terméscsökkenést okozhat. Fokozottan ügyelni kell a megfelelő használatára. Kifejezetten aszályos időszakban vagy gyenge tápanyag-ellátottság idején a kezelést inkább el kell hagyni, mert a növény ilyenkor negatívan reagálhat a stresszhormonok megjelenésére.
Dózisa őszi és tavaszi búzában, őszi árpában 0,4–0,75 l/ha. Kijuttatható a kalászos egy szárcsomós állapotától az első toklászok megjelenéséig, de a legoptimálisabb időpont a zászlós levél megjelenése (BBCH 37) és a zászlós levél nyelvecskéjének megjelenése (BBCH 45) között van. Tavaszi árpában 0,5 l/ha, tritikáléban 0,75 l/ha, rozsban 1,0–1,1 l/ha dózissal lehet alkalmazni egy szárcsomós állapottól az első toklászok megjelenéséig. A kezelést a gyomirtó szeres permetezést és a műtrágya kijuttatását követően 10 nap elteltével célszerű elvégezni.
Az Ephon Top használatával nemcsak a növényállomány megdőlését akadályozhatjuk meg, hanem ahogy a többi regulátor alkalmazása során is, az előnyös élettani folyamatok következtében direkt termésnövekedést is elérünk. A hatást fokozhatjuk, ha Stabilan SL-lel osztottan juttatjuk ki, először korán, a bokrosodás és szárba indulás kezdetén kipermetezzük a Stabilan SL-t 1,5 l/ha dózissal, majd egy későbbi időpontban, két szárcsomós állapottól a zászlós levél nyelvecskéjének megjelenéséig (ha a körülmények is megfelelőek) kijuttatjuk az Ephon Topot az engedélyezett dózisban.
A szárszilárdítók hatékonyságát a környezet és a termesztési mód is befolyásolja. A magasabb nitrogénadagú műtrágyázás mellett (100–125 kg/ha vagy efölötti N hatóanyag-mennyiség) a gabonafélék szárazanyag-tartalma, fehérje- és gluténtartalma növekszik.
A környezeti hatások közül fontos a kijuttatáskori hőmérséklet: reggeli fagy vagy 8 °C-nál alacsonyabb hőmérséklet mellett tilos használni. Belvízzel károsított vagy száraz talajon, aszályos időben a szárszilárdítók működése leáll, így nincs értelme a permetezésnek. Beteg, sérült vagy kártevők által rágott növényeket sem ajánlatos permetezni. A légi kijuttatás nem engedélyezett. A szárszilárdítók használatánál a gyomirtó és gombaölő szerekkel történő együttes kijuttatást célszerű kerülni, vagy ki kell kérni a forgalmazó véleményét. Hormonbázisú vagy szulfonil-urea hatóanyagú gyomirtó szerekkel – sikeres keverési próba elvégzése után – kipermetezhető a szárszilárdító hatóanyag.
További részletes információkat talál a gabonafélék növényvédelméről a Nufarmer Magazin Kalászos Különszámában.
Gaál Orsolya – dr. Kovács Imre
