A kalászostermés preventív védelme a fuzáriumtoxinoktól

Kezdjük mindjárt azzal, hogy miért is olyan fontos a kalászfuzáriózis elleni védekezés a gabonatermesztők számára. A kérdésre – szakmai, humanitárius, környezetvédelmi és egyéb elvi megfontolásokból – nyilván sokféle válasz adható. Gyakorlati szempontból a legkézenfekvőbb: azért, hogy az előállított termény mikotoxin-szennyezettsége ne haladja meg az előírt határértéket. Ha ugyanis meghaladja, az jelentős értékesíthetőségi problémákkal jár.

A gabonatermények átvételénél a gombatoxinok mennyiségi meghatározása 2005 óta van érvényben. A vizsgálatok eleinte egyetlen toxinra, a deoxinivalenolra(DON) irányultak, 2024-ben azonban kiterjesztették a T2/HT2-toxinokra is. Ráadásul a megengedett DON-határérték is szigorodott. Földolgozatlan gabonamagvakban a deoxinivalenol megengedett határértéke jelenleg a közönséges búza esetében 1000 μg/kg, durumbúzában pedig 1500 μg/kg. A T2/HT2-toxinok pedig a közönséges búzát legfeljebb 50 μg/kg, a durumbúzát 100 μg/kg mennyiségben szennyezhetik. 

Agrotechnika és kémia: kéz a kézben  

Nagy toxinszennyezési veszély hazánkban – szerencsére – ritkán fordul elő. Problémásnak azok az esztendők tekinthetők, amikor a kalászos gabonák – elsősorban a közönséges és a durumbúza – kalászolása-virágzása idején csapadékos, párás időjárás alakul ki, egyik ciklon követi a másikat (utoljára 2019-ben volt rá példa). Persze, lokálisan a mérsékelten csapadékos, még akár a száraz esztendőkben is kialakulhatnak járványos megbetegedések, leginkább olyan helyeken, ahol a súlyos fertőzöttség előidézésében szerepet játszó rizikótényezők (fogékony búzafajta, hajlamosító elővetemény és fekvés, sekély, forgatás nélküli talajművelés) halmozódnak. Érthető, hogy a betegség elleni megelőző védekezés alapja e rizikótényezők tudatos elkerülése. Ami annyit jelent, hogy igyekeznünk kell ellenálló fajtákat választani (általában a durumbúzák fogékonyabbak a közönséges búzáknál és a búza az árpánál), kerülni a rossz előveteményeket (kukorica, kalászosok), a kedvezőtlen adottságú (mély fekvésű, nyirkos) területeket, és – főleg a kritikus elővetemények után – nem mellőzhető a forgatásos talajművelés sem.

Járványos években azonban önmagában a leggondosabb agrotechnika sem mindig elegendő a termény határértéket meghaladó toxinszennyezettségének elkerüléséhez. Ehhez hatékony kémiai állományvédelemre is szükség van. Másfelől viszont az is igaz, hogy gondos agrotechnika nélkül a leghatékonyabb kémiai védekezés sem jelent mindig biztos megoldást. A rizikótényezők felelőtlen halmozásával ugyanis adódhatnak olyan extrém járványhelyzetek, amelyeket pusztán kémiai eszközökkel egyszerűen lehetetlenség megoldani.

A toxinszennyezettség elkerülését célzó kémiai védekezésnek – sok kisebb mellett – három fő pillére van: a gondos szerválasztás, a pontos időzítés és a jó permetezéstechnika.  

Szerválasztás 

A kalászfuzáriózis ellen engedélyezett és jelenleg forgalomban levő hatóanyagok közül legnagyobb hatékonyság (kb. 70%-os DON-csökkentés) a protiokonazollal érhető el abban az esetben, ha optimális az időzítés és tökéletes a permetezéstechnika. Ha a védekezés során a maximális hatékonyságra törekszünk, ezt a hatóanyagot nem nélkülözhetjük, mivel más hatóanyagok önállóan legfeljebb 50-60%-os DON-csökkentésre képesek. Az abszolút maximum (kb. 80%-os DON-csökkentés) elérése a protiokonazol más triazolokkal (tebukonazol, mefentriflukonazol, metkonazol) való kombinálásával lehetséges. Itt megjegyzendő, hogy nem mellékes a dózis megválasztása sem, de ez közel sem olyan fajsúlyos kérdés, mint a szerválasztás, és csak azokra a szerekre vonatkozik, amelyek adagját nem egyetlen értékkel, hanem intervallumban adják meg. Mindenesetre aki a maximális hatékonyságot veszi célba, annak ajánlatos az engedélyezett legmagasabb dózisokkal számolni.

A T2/HT2-toxinok állománypermetezéssel történő csökkentésével kapcsolatban is biztatóak az első tapasztalatok, de még kevés az eredmény a konkrét technológiai ajánlások kidolgozásához. 

Időzítés 

A toxincsökkentést szolgáló védekezés időzítése abszolút gyakorlati kérdés, mivel az optimális védekezési időpont csakis gyakorlati eredményekkel tisztázható megbízhatóan. A pusztán elméleti fejtegetések könnyen tévútra vihetik a kevésbé jártasakat. Fontos hangsúlyozni, hogy ennél a védekezésnél a lényeg nem a teljes prevenció, hanem a szemek minél hatékonyabb toxinmentesítése. Márpedig ahhoz, hogy a szemeket mentesíteni tudjuk, beléjük kell juttatni a hatóanyagokat úgy, hogy azok ott megfelelő mennyiségben ki tudják fejteni a hatásukat. A szemek csak a toklászon és a pelyvaleveleken keresztül juthatnak a hatóanyagokhoz abban az esetben, ha már kellően fejlettek. Igen ám, de minél fejlettebbek, annál inkább fönnáll a fertőződésük és ezáltal a gombatoxinokkal való szennyeződésük lehetősége is.

A fuzáriumgombák által megbetegített szemekben sok lehet a mikotoxin

És itt érkezünk el a védekezés lényegéhez, ami nem más, mint megtalálni azt az állapotot, amikor a szemek már kellően fejlettek (nagyok) a hatóanyagok fölvételéhez, de toxin még nincs, vagy csak kevés van bennük. Ez az állapot – számos időzítési kísérlet tapasztalata alapján – általában a teljes virágzásban (fővirágzás) van.

Ehhez képest minél korábbra vagy akár későbbre időzítjük a védekezést, annál gyöngébb toxincsökkentő hatást várhatunk tőle. Elég 6-7 napos sietség (közvetlenül virágzás előtti védekezés) vagy késedelem (virágzás végi védekezés) az optimális időponthoz képest, és a 80%-os DON-csökkentésből máris 50-60%-os lesz, azaz a kimagasló tudású megoldás visszaesik a közepesek szintjére. Ha eleve csak közepes tudású (50-60%-os hatékonyságú) megoldást választunk, az ugyanilyen siettetéssel vagy késleltetéssel jó, ha 30-40%-os DON-csökkentést tud nyújtani.

A termény mikotoxin-tartalmának csökkentésére irányuló védekezés várható hatékonysága különböző növényfejlettségeknél

A kalászhányás előtti védekezések – mivel ilyenkor még nincs kinn a célfelület – gyakorlatilag hatástalanok, azaz egyáltalán nem befolyásolják a szemek toxinszennyeződését. Ahogy megjelenik és bújik ki a kalász, úgy várhatunk a védekezéstől is egyre növekvő hatékonyságot egészen a fővirágzásig, ahol a hatékonysági görbe tetőzik, majd ezt követően folyamatos csökkenést mutat. A virágzás után – a leghatékonyabb gombaölő szerek, szerkombinációk használata esetén is – legfeljebb a tejesérés közepéig számíthatunk érdemi (30%-ot meghaladó) toxinszintcsökkentésre. Ezzel egyben arra a kérdésre is választ kapunk, hogy egy olyan esztendőben, amikor váratlanul lep meg bennünket a járvány, meddig lehet értelme a toxincsökkentő beavatkozásnak.

Persze, azért elgondolkoztató, hogy amíg egy 30%-os megoldással legfeljebb az 1430 μg/kg-os DON-szint csökkenthető az 1000 μg/kg-os határérték alá, addig a 80%-osnak az 5000 μg/kg-os szennyezettség sem jelent akadályt. Ennyit számít, hogy egy kimagasló tudású készítményt, szerkombinációt úgy, ahogy kell, megelőzésre, vagy – az optimális időpontnál 15-20 nappal később – „tűzoltásra” használunk-e.  

Permetezéstechnika 

Ahhoz, hogy egy gombaölő szer a hatását maximálisan kifejthesse, elengedhetetlen a megfelelő permetezéstechnika, amely biztosítja a minél tökéletesebb permetléfedettség elérését. Ennek három összetevője: a kétréses fúvókák használata, a finom porlasztás és az alacsony haladási sebesség. A kétréses fúvókák előnye, hogy két irányból (a haladás irányának megfelelően és azzal ellentétesen) juttatják a permetlevet a kalászokra, így azokon a permetlé sokkal egyenletesebben oszlik szét, mint ha csak egy irányból (fölülről) érte volna őket. A különbség nemcsak látványban, a toxincsökkentés hatékonyságában is megmutatkozik. Ha például a kétréses fúvókával végzett permetezés esetében az elérhető legnagyobb hatékonysággal (80%) számolunk, a hasonló teljesítményű, fölülről (függőleges irányból) permetező lapos vagy kúpos sugarúnál ez csak 60-70% lesz.

A porlasztás és a haladási sebesség kérdése eléggé összefügg. A durvább cseppképzésű fúvókákkal gyorsabb lehet a haladás, mint a finomabb porlasztásúakkal, ellenben a munka minősége s ezen keresztül a védekezés hatékonysága ezzel fordítottan lesz arányos. Itt is meg kell találni azt az arany középutat, ahol a területi teljesítmény és a hatékonyság is kielégítő.

Néhány szó erejéig érdemes említést tenni a drónos permetezés jövőbeli lehetőségéről is. A kísérleti eredmények e téren kifejezetten biztatóak. Azon túl, hogy a drónnal végzett permetezés hatékonysága közel van a szántóföldi géppel végzettéhez, megvan az az előnye is, hogy kevésbé kiszolgáltatott az időjárásnak. A nagy erejű járványok éveiben leggyakrabban az a szűk keresztmetszet, hogy nem lehet az optimális időpontban elvégezni a védekezést, mert a terület megközelíthetetlen. A drónok alkalmazásával ez a probléma jelentősen enyhülhetne.