A 2026-ban felálló új agrárirányítás több ponton is változást ígér a hazai mezőgazdaságban. A hangsúly a klímaalkalmazkodáson, a vízmegtartáson, a talajállapot javításán, a generációváltáson és a nagyobb hozzáadott értéket előállító élelmiszer-gazdaságon van.
Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszer-gazdasági miniszter szakmai háttere miatt sokan gyakorlatorientáltabb szemléletet várnak az új tárcától. A Rábapordányi Mezőgazdasági Zrt.-nél szerzett tapasztalata alapján egyszerre lát rá a növénytermesztés, az állattenyésztés, a takarmányozás és az üzemszervezés kérdéseire. Ez azért fontos, mert a magyar agrárium problémái sem külön-külön jelentkeznek: a talaj, a víz, a vetésszerkezet, a takarmánybázis és a feldolgozóipar szorosan összefügg.
Az elmúlt hetekben egy új elem is bekerült a képbe: a kormány átfogó, hosszú távú agrárstratégia kidolgozásával bízta meg a minisztert. Az augusztus végi Farmer Expón Bóna Szabolcs már arról beszélt, hogy a magyar mezőgazdaságnak nem egyszeri támogatási válaszokra, hanem világos irányra van szüksége. A készülő stratégia egyik legfontosabb kérdése az lesz, hogy a megváltozott éghajlati körülmények között milyen növényekkel, állatfajokkal és technológiákkal lehet hosszú távon versenyképesen termelni.
A koncepció ráadásul nem állna meg a termőföld szélén. A tárca tervei szerint az agráriumot egységes élelmiszerláncként kell kezelni a termelőtől a feldolgozáson és a kereskedelmen át egészen a fogyasztóig. Ez már önmagában fontos szemléletváltás: nem pusztán azt kell eldönteni, miből mennyit termelünk, hanem azt is, hogyan lesz belőle biztonságosan értékesíthető, magasabb hozzáadott értékű magyar élelmiszer.
A talajállapot már nem mellékes
A magyar növénytermesztés egyik legnagyobb kihívása a talajok romló állapota. A szervesanyag-tartalom csökkenése, a tömörödés, a talajélet gyengülése és a romló vízbefogadó képesség sok helyen már közvetlen termelési kockázatot jelent. Ez nem azt jelenti, hogy mindenhol azonnal el kell felejteni a szántást. A technológiai váltás nem lehet sablonos. Más megoldás kell kötött talajon, más homokon, más egy belvizes táblán és más ott, ahol évelő gyomok okoznak gondot. Az irány mégis egyértelmű: a talajt jobban kell védeni, és a művelést a vízmegőrzés, a talajszerkezet és a talajélet szempontjából is újra kell gondolni. A forgatás nélküli vagy csökkentett művelés, a takarónövények, a szármaradványok jobb kezelése és a szervesanyag-visszapótlás mind ebbe az irányba mutatnak. A regeneratív szemlélet lényege nem egyetlen technológia, hanem az, hogy a talaj hosszú távon is termőképes maradjon. Fontos különbség, hogy a regeneratív mezőgazdaság és a karbongazdálkodás nem ugyanaz. A regeneratív gazdálkodás tágabb szakmai megközelítés: a talajállapotot, a biodiverzitást, a vízmegtartást és az üzemi ellenálló képességet javítaná. A carbon farming inkább a szénmegkötés mérésére és elszámolására épülő rendszer. A 2026-os aszály tovább erősítette azt az érvet, hogy a talajállapotot már nem lehet pusztán környezetvédelmi kérdésként kezelni. A jó szerkezetű, nagyobb szervesanyag-tartalmú, vizet jobban befogadó talaj közvetlen termelési előnyt jelent. A klímaalkalmazkodás ezért a készülő agrárstratégia egyik központi eleme lehet.A kukoricát nem kell temetni, de a szerepét újra kell gondolni
A klímaváltozás egyik leglátványosabb következménye a kukoricatermesztés kockázatának növekedése. Az Alföld egyes részein, különösen gyengébb vízgazdálkodású talajokon, a kukorica egyre nehezebben ad stabil termést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Magyarországon vége lenne a kukoricának. Inkább arról van szó, hogy a korábbi automatikus döntéseket felül kell vizsgálni. Ahol a vízellátás, a talaj és a technológia adott, ott továbbra is lehet helye. Ahol viszont évek óta visszatérő a súlyos aszálykár, ott érdemes más kultúrák felé nyitni. A 2026-os év különösen erős figyelmeztetés. Bóna Szabolcs augusztusban arról beszélt, hogy az idei aszály hatása egyes térségekben még a 2022-esnél is súlyosabb, és Magyarország ismét nem lesz önellátó kukoricából. A várakozások szerint a termés jelentősen elmaradhat a normális, 4–4,5 millió tonna körüli hazai felhasználástól, ezért importra is szükség lehet. Ez azért fontos, mert a kukorica kérdése már nem pusztán egy növénykultúra jövedelmezőségéről szól. A takarmányozás, az állattenyésztés, az ipari felhasználás és végső soron az élelmiszer-önrendelkezés szempontjából is stratégiai jelentőségű. A szója, a borsó, a cirok, a bükköny vagy más fehérje- és takarmánynövények fontosabb szerepet kaphatnak a vetésforgóban. Ezek nem csodaszerek, de segíthetnek a kockázatok megosztásában. A jó vetésszerkezet ma már nemcsak piaci kérdés, hanem vízgazdálkodási döntés is. A szója különösen érdekes ebből a szempontból. A hazai fehérjenövény-termesztés bővítése csökkentheti az importfüggőséget, és erősítheti az állattenyésztés takarmánybázisát. Ehhez azonban nem elég a támogatás: megfelelő fajtákra, technológiára, feldolgozásra és biztos felvevőpiacra is szükség van.Precíziós gazdálkodás: ott és annyit használni, ahol és amikor valóban megtérül
A precíziós technológia sokáig beruházási kérdésként jelent meg: GPS, szenzor, hozamtérkép, differenciált kijuttatás. Ma már egyre inkább költség- és kockázatkezelési eszköz. A műtrágya, az energia, az üzemanyag és a növényvédő szerek ára miatt nem mindegy, hogy a gazda mennyit és hova juttat ki. A lokalizált talajvizsgálatok, a zónázás, a hozamadatok értelmezése és a differenciált tápanyag-kijuttatás segíthet abban, hogy az inputanyag ne megszokásból, hanem tényleges szükséglet alapján kerüljön a táblára. A technológia önmagában nem old meg mindent. Az adat csak akkor ér valamit, ha van mögötte szakmai döntés. A precíziós gazdálkodás valódi értéke nem a látványos eszközparkban, hanem a jobb üzemi döntésekben van. A klímaalkalmazkodás ezt a szerepet még tovább erősíti. A precíziós gazdálkodás ugyanis nemcsak inputmegtakarításról szólhat, hanem arról is, hogy a gazda egyre pontosabban tudja, mely táblarészeken milyen termelési kockázattal érdemes számolnia.
Vízgazdálkodás: az elvezetés helyett a megtartás felé
A magyar mezőgazdaság egyik legnagyobb szerkezeti problémája a víz. Sok térségben egyszerre van jelen a belvíz, az aszály és a csökkenő talajvízszint. Ez jól mutatja, hogy nem egyszerűen vízhiányról, hanem vízgazdálkodási problémáról beszélünk. Az új vízügyi irány egyik fő üzenete, hogy a tájból nem minél gyorsabban elvezetni kell a vizet, hanem ahol lehet, megtartani. A 257 milliárd forintos vízügyi fejlesztési csomag is ebbe az irányba mutat, de a siker nem csak a beruházási összegen múlik. A tájléptékű vízvisszatartás csak akkor működhet, ha a vízügy, az agrárium, az önkormányzatok, a természetvédelem és a gazdák érdekei összeérnek. A mély fekvésű területek, egykori árterek, csatornák és tározók új szerepet kaphatnak, de ehhez egyértelmű szabályok és kiszámítható kompenzáció kell. A gazdák számára ez kulcskérdés. Ha egy terület vízmegtartási szerepet kap, az jövedelemkieséssel vagy technológiaváltással járhat. Ezt nem lehet pusztán elvárni. Olyan rendszerre van szükség, amelyben a vízmegtartásért járó társadalmi haszon a gazdálkodónál is megjelenik. Az idei aszály után a kérdés még sürgetőbbé vált. A készülő hosszú távú agrárstratégiában ezért várhatóan nem különálló vízügyi fejezetként, hanem a teljes termelési rendszer egyik alapfeltételeként jelenik meg a víz.Kárenyhítés helyett kockázatkezelés
Az aszályos évek után érthető, hogy a gazdák gyors segítséget várnak. A vis maior, a kárenyhítés és az átmeneti könnyítések fontosak lehetnek, de hosszú távon nem pótolják az alkalmazkodást. 2026-ban azonban a közvetlen válságkezelés is elkerülhetetlenné vált. Július végéig több mint 750 ezer hektárra érkezett kárbejelentés, ami több mint kétszerese az előző évi értéknek. A kormány ezért a szokásosnál korábban kezdte meg a közvetlen támogatások előlegfizetését: augusztus és október között mintegy 106 milliárd forint juthat el körülbelül 150 ezer gazdálkodóhoz, az előleg maximális aránya pedig 70-ről 75 százalékra emelkedett. A tavaszi faggyal és jégkárral érintett szőlő- és gyümölcstermelők hektáronként 100 ezer forintos kárenyhítési előleget is igényelhetnek. Augusztus végén újabb likviditási könnyítésről is megállapodás született. A bankok és az agrártárca ajánlása alapján az érintett gazdálkodók önkéntesen csatlakozhatnak egy tőketörlesztési moratóriumhoz. A programhoz 2026. szeptember 1. és december 31. között lehet csatlakozni, és a tőketörlesztés szüneteltetése 2027 végéig tarthat. A kamatfizetési kötelezettség ugyanakkor megmarad. Ezek azonban továbbra is válságkezelő eszközök. A jövő agrárpolitikájában várhatóan nagyobb szerepet kapnak a biztosítások, a kockázatmegosztó rendszerek, a klímaadaptív technológiák és az öngondoskodás. Ez szakmailag indokolt, de csak akkor működik, ha a gazdaságok méretéhez és tőkeerejéhez igazodik. Egy kisebb családi gazdaság nem ugyanabból a helyzetből indul, mint egy jól gépesített, több lábon álló üzem. A jégkármérséklő rendszer, a JÉGER jövője is ebbe a felülvizsgálatba illeszkedik. A rendszer hatásáról független tudományos értékelés készül, négy vármegyében szigorított feltételekkel tovább működik, a 2027-es folytatásról pedig a vizsgálat eredményei alapján születhet döntés.Generációváltás: nem elég pénzt adni a fiataloknak
A fiatal gazdák támogatása kiemelt téma lett, és a 79 milliárd forintos keretű program is azt jelzi, hogy a generációváltás végre nem csak kommunikációs ügy. A pénz azonban önmagában kevés. A fiatal belépőknek földre, gépre, tudásra, kapcsolatokra, piacra és működő gazdasági modellre is szükségük van. A generációváltás akkor lehet sikeres, ha az idősödő, utód nélküli gazdák és a belépni akaró fiatalok között valós átmeneti modellek jönnek létre. A gazdaságátadás nem csak jogi vagy támogatási kérdés. Bizalom, fokozatosság és üzemi folytonosság is kell hozzá. Egy jól működő gazdaságot nem lehet egyik napról a másikra átadni úgy, mint egy gépet vagy egy földterületet. A hosszú távú agrárstratégia ezen a ponton is fontos lehet: a generációváltást nem külön támogatási programként, hanem a magyar mezőgazdaság működőképességének egyik alapfeltételeként kell kezelni.Földforgalom: védeni a termelőket, de nem befagyasztani a gazdaságokat
A földkérdés minden agrárpolitika egyik legérzékenyebb pontja. Érthető cél, hogy a termőföld ne spekulációs eszköz legyen, hanem azokhoz kerüljön, akik ténylegesen gazdálkodnak rajta. Ugyanakkor a szabályozásnak vigyáznia kell arra is, hogy ne akadályozza az életképes birtokméretek kialakulását, a gazdaságátadást vagy a fiatalok belépését. A túl merev földforgalmi rendszer épp azokat hozhatja nehéz helyzetbe, akiket védeni szeretne. A jó szabályozásnak egyszerre kell védenie a valódi termelőket, visszaszorítania a spekulációt és lehetőséget adnia az életképes gazdaságok fejlődésére.Kamara: szolgáltató érdekképviseletre lenne szükség
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara működésének felülvizsgálata időközben kézzelfogható átalakítássá vált. A kötelező tagság, a tagdíjak, a politikai befolyás kérdése és a szolgáltatási színvonal régóta érzékeny téma az ágazatban. Augusztusban miniszteri biztos került a kamara mellé, megváltozott az operatív vezetés, megszűnt az elnöki kabinet, és a tisztségviselőkhöz kapcsolódó több juttatást is megszüntettek. A tervek között szerepel a tagdíjrendszer jelentős átalakítása, különösen a kisebb gazdaságok és őstermelők terheinek csökkentése. A politikai és kamarai tisztségek összeférhetőségét is szigorítják: az új szabályok szerint egyéni országgyűlési képviselőjelölt nem tölthet be kamarai tisztséget. Az új választási szabályokat ősszel alakíthatják ki, a kamarai vezetés megújítása pedig az év végéig lezárulhat. A változások iránya tartalmilag is érdekes. A kamara a tervek szerint nem egyszerűen mezőgazdasági érdekképviseletként, hanem a teljes élelmiszer-gazdaságot átfogó szervezetként működne tovább, és 2027-től a neve is Magyar Agrár és Élelmiszergazdasági Kamarára változhat. A gazdák szempontjából azonban továbbra is a fő kérdés a legegyszerűbb: mit kapnak a tagságért? Használható tanácsadást, gyors információt, piaci segítséget, jogi támogatást, technológiai tudást? Egy jól működő kamarának nem hatalmi központként, hanem szolgáltató szakmai háttérként kellene működnie.
Twitter
Facebook
WhatsApp
Email