„Lassan ideje újraírni a tankönyveket”

Festő Vanda 2025-ben végzett agrármérnökként Debrecenben, jelenleg növényvédelmi szakmérnöknek tanul ugyanitt. Bár még csak 25 éves, de már évek óta arra készül, hogy pár év múlva, nemzetközi tapasztalattal a háta mögött átvegye a családi gazdaságot. „Ehhez nem elég a diploma: látni kell a táblát, érteni kell a döntések mögötti okokat, és meg kell tanulni a gyakorlat nyelvét is.” – mondja. Édesapja, Tamás mindenben támogatja – és rettenetesen büszke a lányára. Mintegy 540 hektáron gazdálkodnak, a szortiment széles: őszi búza, durumbúza, árpa, kukorica, napraforgó, repce, emellett olajretek, tarlórépa és szója vetőmag-előállítással is foglalkoznak, Vanda szója-gyomirtásból írja szakdolgozatát.

Négyen vagytok lánytestvérek. Egy családi agrárvállalkozásnál ez sokak szerint nem jó ómen...

Sokszor hallottuk már ezt… De nálunk szerencsére egyáltalán nem ez a helyzet. Édesapám semmit sem erőltetett senkire, hagyta, hogy mindannyian azt csináljuk és azt tanuljunk, amit szeretnénk. Egy percig sem aggódott, hogy mi lesz a gazdasággal, ha egyikünk sem ezt a pályát választja. Biztosan megoldotta volna másként, csinálta volna, amíg tudja, aztán pedig eladta vagy bérbe adta volna.

A húgod még csak 15 éves, de a két nővéred teljesen más pályára ment. Téged mi vonzott az agráriumban? Kislányként a traktoron ültél?

Engem nem így szippantott be a mezőgazdaság, pedig sokszor ültem mellette munka közben. Apai nagymamám kertész volt, nagyapám állattenyésztéssel foglalkozott. Gyerekként sok időt töltöttünk náluk, de volt, hogy a telepen a betakarított búzában csúszdáztam, ott fogott meg ez a világ. A középiskolában ugyan biológia fakultációra jártam, de sokáig nem tudtam, mi akarok lenni. Először dietetikára készültem, aztán elmentünk egy egyetemi nyílt napra, és elkezdett vonzani a szakma.

Nyilván az is segítette a döntést, hogy szüleid mindketten ott végeztek.

Sőt, csoporttársak voltak… Egyetemi szerelem.

Amikor ők jártak egyetemre, még nagyon más idők jártak, szó szerint.

Igen, azt hiszem, lassan ideje lenne újraírni a tankönyveket. Akkoriban az elmélet nagyban megegyezett a gyakorlattal. Ma már más a helyzet, megváltoztak a klimatikus viszonyok, hatalmas technológiai és innovációs fejlődésen ment keresztül az ágazat, ezt kellene követni a könyvekben lévő elméleti anyagnak is. A talajvízmegőrzés, az alternatív technológiák már nem jövőbeli problémák megoldásai, hanem olyan eszközök, amiket most kell elkezdeni használni, hogy alkalmazkodni tudjunk. Ezekről még sok információt, tapasztalatot kell gyűjteni. De szerencsére még fiatal vagyok és nyitott az új megoldásokra.

Sugárzik belőled az optimizmus.

Azt hiszem, ez családi vonás. Próbálunk nem azon keseregni, ha nálunk éppen nem esett eső, a szomszéd faluban pedig igen. Majd holnap vagy holnapután nálunk is esni fog. Muszáj pozitívan gondolkodni, muszáj előre kell nézni, különben a múltban ragadunk. Attól nem lesz jobb a termés, csak a fejünk fáj tőle, de természetesen mi is mindig várjuk az esőt.

Ebben az optimizmusban a keresztény szemlélet is szerepet játszik?

Egész biztosan. Apa, amellett, hogy a gazdaságot vezeti, presbiter is, és a hit biztosan más nézőpontot is nyújt. Nem kell a terheket egyedül cipelni. Persze dolgozni kell, mert munka nélkül nincs eredmény, de ha mi megtettük, amit tudtunk, akkor nem érdemes aggódni.

A csoporttársaid közül szinte mindenki az agráriumban dolgozik. Ők is ilyen optimisták?

Sokan nem azok, de nem lehet őket hibáztatni. Nehéz mostanában optimistának lenni. A mezőgazdaságban most nagyon sok a nehézség, és a gondterheltség sajnos valóban könnyen átragad a fiatalokra is. Érthető, hogy nehezen élik meg azt, ami most történik, hiszen nem ugyanabba a mezőgazdaságba csöppentünk vissza, amit láttunk tanulmányaink megkezdése előtt. A mi generációnknak nehezebb lesz sikereket elérni a termelésben, a mostani helyet valóban nagy nyitottságot igényel.

De próbálsz segíteni is.

Többen a szakmérnökin is együtt folytattuk, hetente találkozunk, sokat beszélünk telefonon is. Próbáljuk megosztani egymással az információkat, a tapasztalatokat, és én bízom benne, hogy tudjuk segíteni egymást szakmailag, barátilag és tanulmányainkban. Én mindent megteszek érte.

Borsodban éltek, de a szavaidból nagyon nyugatias gondolkodás érződik.

Ez sem véletlen. A szüleim egyetem után kimentek Dániába egy rövidebb időre, farmon dolgoztak, gyakorlati tapasztalatot szereztek és egy új szemléletet kaptak. A nyitottság, tudásvágy és utazási kedv az egész családban megmaradt. Az egyik nővérem egy multinál dolgozik, a másik Ausztráliában él.

De nem a Nufarmnál dolgozik…

Nem, sőt, most épp sehol, mert babájuk született. Helena az első unoka a családban. Alig várjuk, hogy felkerekedjünk együtt Ausztráliába és élőben is láthassuk.

Lehet, hogy közhelyesen hangzik, de ő biztosítja a hátteret. A papírmunka mellett az ügyintézésben is részt vesz. Ha alkatrészért kell menni, vagy valamilyen hivatalos ügyet kell intézni, abban is benne van, és a szövetkezeti partnereinkkel is ő tartja a kapcsolatot.

Apropó szövetkezet. Ez egy meglehetősen ritka forma, pedig a tiétek sikeres.

Apa mindig azt meséli, hogy egy buszos utazáson jött az ötletük. Tízen összeálltak, és azóta is tart az együttműködés. Így minden sokkal egyszerűbb: a beszerzés és az értékesítés is. Jó lenne, ha a szövetkezet szónak nem lenne negatív felhangja – én magam is arra bíztatom a családi gazdálkodókat, hogy keressenek partnereket, akikkel meg tudják osztani a tapasztalatokat, közösen tudnak fejlődni. Azt remélem, a mi generációnk nyitottabb lesz a szövetkezeti formára, mert én nagyon sok előnyét látom.

Nálatok könnyen megy a generációváltás.

Nagyon szerencsés vagyok. Apa mindig büszkén mondja másoknak is, hogy én itt fogok dolgozni. Szerintem, ahol van kinek átadni egy gazdaságot, ott ezt meg is kell tenni – de nem egyik napról a másikra, hanem fokozatosan. A fiatalokat tanítani kell, be kell engedni a döntésekbe, meg kell mutatni nekik a gyakorlatot. Mi elolvastuk, amit a könyvekben kellett, most viszont azt kell megtanulnunk, hogyan működik mindez a valóságban.

Mit szeretsz a munkában legjobban?

Leginkább azt, amikor este leülünk hárman a szüleimmel, és átbeszéljük, mi történt aznap. Apa elmeséli, ki járt nálunk, kivel miről beszélt, hogyan sikerült egy-egy munka, vagy éppen mi okoz fejtörést. De azt is nagyon szeretem, amikor valaki bejön hozzánk, és egyszerűen elindul egy jó szakmai beszélgetés. Régi és új kereskedők, termelők, partnerek – mindenki tud mondani valamit, amiből lehet tanulni.

Idén mi volt a legfőbb téma a családi szakmai esteken?

Elsősorban a csapadékhiány és az ehhez való alkalmazkodás. Nem könnyű szezon ez, és valószínűleg a következők sem lesznek egyszerűek. Mivel folyamatosan csökken a termesztett növényeink tenyészidejében lehullott csapadék mennyisége, ezért muszáj lesz alternatívákban gondolkodni. A szárazság miatt gombabetegségből kevesebb volt, a meleg miatt a tarlórépában viszont erős rovarnyomással találkoztunk, főleg fénybogárral és bolhával. A gyom persze mindig téma: libatop, acat, disznóparéj nálunk is van, a szójában pedig most különösen erős a gyomosodás. És épp most találtuk meg az első széltippanokat egy búza kontrollparcellában – apa nem is akart hinni a szemének.

Őszi gyomirtás?

Biztosan nem hagyjuk ki, de a részletek még több tényezőtől függenek. Először látni kell az aratás eredményét, ez alapján eldöntjük, milyen növényeket, fajtákat és mekkora területen vetünk majd. Aztán figyeljük a tarlót, a tavaszi növények állapotát és azt is, milyen gyomok jönnek fel. Az őszi gyomirtás a kalászosokban az elhúzódó ősz és az enyhe tél miatt ma már kihagyhatatlan. Nemcsak a gyomnyomás csökkentése miatt fontos, hanem a vírusvektorok, például a levéltetvek nyomásának enyhítése miatt is.

Hogyan választotok növényvédő szert?

Rengeteg hatóanyagot kivontak az elmúlt évek során, talán néha meggondolatlanul. Nálunk a döntés alapja az előző évek tapasztalata: mi vált be, mi mennyire volt hatékony, mit mikor lehet kijuttatni. Emellett számít az ár-érték arány, a beszerezhetőség és a szaktanácsadói vélemény is. Szeretünk kísérletezni, új szereket kipróbálni, ezek tapasztalatai is befolyásolják a döntést.

Muszáj rákérdeznünk. Fiatal nőként milyen az agráriumban dolgozni?

Nem egyszerű, mivel eddig ez egy alapvetően férfias szakma volt. Szerencsére egyre több nő dolgozik az agráriumban. De nem kerülöm meg a választ: néha előfordulnak megjegyzések, ehhez hozzá kell szokni, és bár nyilván zavar, a legtöbben már az első pillanattól tisztelettel bánnak velem. Ebben biztosan segít, hogy ismerik a családomat, és tudják, hogy milyen háttérből jövök. Előfordul, hogy idősebb férfiak zavarba jönnek, ha egy fiatal nő szakmailag hozzá tud szólni valamihez, vagy esetleg jobbat mond. De sok pozitív tapasztalatom van. A fiatalabb gazdák és a következő generáció tagjai általában nagyon nyitottan fogadnak.

Miben hoz mást egy fiatal, okos nő a szakmába?

Talán abban, hogy máshogy figyel, jobban olvas a sorok között. Más hangot, más kérdéseket, más szemléletet hoz. Egy fiatal nő az agráriumban ma még sokszor üde színfolt – és ezt érdemes jól használni.

A családi hagyományt is szeretnéd folytatni...

Igen, sokat gondolkodom, hogy egy-két évre én is kimegyek külföldre gyakorlati tapasztalatot szerezni. A nővérem miatt nagyon vonz Ausztrália, ami sok szempontból is izgalmas: nehéz mezőgazdasági körülmények között tudnak sikeresek lenni.

Nem titok, hogy van párod, de azt kevesen tudják, hogy van egy négylábú társad is.

Egy magyar vizsla, Bora. Hűséges, barátságos és okos. Minden nap sétálunk, nekem ez az egyik legjobb kikapcsolódás: este így engedem ki a gőzt.