„Beszippantott a mezőgazdaság világa”

Bölkei István 1986-ban született Sátoraljaújhelyen, de tősgyökeres olaszliszkai. Nyíregyházára jár mezőgazdasági szakközépiskolába, majd Debrecenben végez előbb általános agrármérnökként, majd precíziós szakmérnökként, jövőre növényvédelmi szakmérnökként diplomázik. Családi gazdaságukat még édesapja indította a 90-es évek elején. Ma 250 hektáron gyakorlatilag ketten csinálnak mindent. Nyitott az újdonságokra, nem csak szakmai kérdésekben: saját TikTok-csatornája van. Nős, felesége a kormányhivatal építésügyi osztályán dolgozik. 11 éves fiuk, Zsombor már most érdeklődik a mezőgazdaság iránt. – Olaszliszka nevének hallatán gondolom sokan felkapják a fejüket. – Sajnos igen, a településen alighanem rajta marad ez a bélyeg. Pedig gyönyörű, és őszintén mondom, békés hely. – Azt kevesebben tudják, hogy milyen zsidó hagyománya van, az olaszliszkai csodarabbi alatt épült a zsinagóga is. – Ma már nem élnek zsidók a településen, viszont a zsidó temetőbe rengeteg zarándok érkezik minden évben. – Pedig a Bölkei-gazdaságnak is csodájára lehetne járni.... – Édesapámnak köszönhetünk mindent. Gépkezelő volt a helyi tsz-ben, és amikor a szocializmus véget ért, 30-as fejjel hatalmas bátorsága volt beleállni az üzletbe. Akkoriban senkinek sem kellettek a földek. Neki igen. Valahogy megérezte. Autodidakta módon tanult meg mindent. Családi gazdaságban működünk. – De ketten visznek mindent. – Ketten. Látástól mikulásig, azaz vetéstől aratásig. De a papírmunkába édesanyám is besegít. De én ezt imádom: mindent tudok, minden szegletét ismerem a földjeinknek. – Ha jól gondolom, hogy ez sikerüljön, leginkább kiváló géppark kell. – Apukám is imádja a gépeket és engem is már gyerekkoromban elvarázsolt a világuk. Úgyhogy igen, arra törekszünk, hogy a legjobb, legmodernebb gépekkel dolgozzunk. Csak így tudunk mindent megoldani. – Apa és fia... Sokszor konfliktusok forrása. – Nálunk nem. Mindent együtt beszélünk meg és soha nem szoktunk összeveszni semmin. Annak ellenére, hogy 64 éves, éppolyan nyitott az újdonságokra, mint én. És nem csak ez közös bennünk: mindketten nyugodt típusok vagyunk. Jó, apukám egy kicsit nyugodtabb. Abszolút pozitív szemléletű, bármi probléma van, ő azt mondja, „Nyugodj meg fiam, jó lesz!”. Ezt a hozzáállást még tanulnom kell. – A 250 hektárnál soha nem álmodoztak többről? – Volt amikor 350 hektáron is dolgozott édesapám, jó része bérelt terület volt, sőt, a 250 hektárnak is úgy a fele ma is bérelt. Szóval maradhattunk vagy lehettünk volna sokkal nagyobbak is, de ez épp elég kettőnknek. Nem a terület nagyságában látjuk a fejlődés lehetőségét. – Legyen őszinte. Édesapja kicsit sem erőltette, hogy ezt a szakmát válassza? – Egyetlen percig sem. Engem a mezőgazdaság világa beszippantott. Emlékszem, 10 éves koromban már a traktoros mellett ültem, és amikor 14 évesen elkerültem otthonról, hétvégente első dolgom volt, hogy besegítsek a munkába. Ez volt a tanulás. – Nyilván azért a tankönyvek sem maradtak ki, hiszen egyből felvették a Debreceni Egyetemre. – Ez volt az álmom. Nem tudom, ma hogy van, de amikor én gyerek voltam, akkor az agrártudományi egyetem nagyon menő dolog volt. Nem is volt kérdés, hogy ide jelentkezem. És bár alapvetően mindig a műszaki része varázsolt el a szakmának, de ahhoz, hogy még többet tudjunk fejlődni, naprakésznek kell lenni a növényvédelemben is, ezért tanulok most növényvédelmi szakmérnöknek. – Nem panaszkodhatnak, kiváló az idei termés. – 100 hektár kalászosunk, 60-60 hektár repcénk és napraforgónk van és mintegy 30 hektár kukoricánk. És valóban nincs ok a panaszra, a termésmennyiséget tekintve idei év aránylag jól sikerült, az árak viszont az már más kérdés. Még a kukorica is biztató, pedig olvasom, hallom, hogy sok helyen sajnos alig lesz betakarítható termés. De büszke vagyok a számokra: a kalászos 7,8, az árpa 8,3, a repce a számára kedvezőtlen tavasz miatt pedig 3,2 tonna átlagban. Viszont volt olyan kalászos táblánk repce elővetemény után, ahol 10 tonna volt a terméseredmény. De számunkra nem a csúcstermés a cél, hanem az ésszerű és okszerű inputanyag felhasználással elérhető legmagasabb termésszint. – Búzában a minőség vagy a mennyiség a szempont? – Mindkettő jó lenne. Idén volt malmi és takarmány minőségi búzánk is, de amíg nincs jelentősebb különbség az árában, addig a mennyiség az első, én biztosan nem görcsölök ezen. – Mi a titok? – Nem azért mondom, mert a Nufarmer kérdez, hanem mert tényleg így van: a jó növényvédőszerek kulcsszerepet játszanak a sikerben. – A mostani számunk fő témája az őszi gyomirtás. Önök csinálják, pedig keleten ez kevésbé elterjedt. – A széltippan nálunk régóta jelen van.

Mi már a 2010-es évek előtt is próbáltuk az őszi gyomirtást, de amikor a termék, amelyet szinte mindenki használt, megszűnt, kénytelenek voltunk elengedni. Az utóbbi két évben azonban kipróbáltuk az Agility+Alliance kombinációt. Nem csalódtunk.

– Mi segített a választásban? – Egy félig-meddig véletlen kísérlet. 2023 ősze nagyon esős volt, 15 hektáron próbáltuk ki az Agility+Alliance kombinációt. Tavasszal is rengeteg eső volt, a gyomirtásra nem sok lehetőség volt. A 15 hektáron viszont olyan látványos lett a különbség, hogy nem volt kérdés, hogy emellett tesszük le a voksunkat. Idén is ezt fogjuk használni. Pableczki Kristóffal, a Nufarm területi képviselőjével nagyon jó a viszonyunk, extrán megbízom benne. Tényleg azt ajánlja, amire szükségünk van, és semmi felesleges dologra nem akar rábeszélni. Én egyébként azok közé a gazdák közé tartozom, akik nagyon szívesen meghallgatnak mindenkit és egyáltalán nem zavar, ha sokan keresnek. Mindenkitől tudok valamit tanulni. – Keleten sajnos eléggé elterjedtek a bizonytalan eredetű, olcsó termékek, amelyeken cirill-betűs felirat van. Nem csábultak el egyszer sem? – Nagyon rövid a válaszom: mi ilyenben nem veszünk részt. Nem vagyunk önmagunk ellenségei. – Reméljük, sokan meghallják. Ezen kívül mit üzen gazdatársainak? – Egyszerű: járjanak nyitott szemmel, legyenek fogékonyak az újdonságokra, legyen az géppark vagy növényvédelem. A hozamban mindig van fejlődési lehetőség, jobb és jobb gépekkel és jobb és jobb növényvédelmi technológiákkal. – Kevés gazdálkodó mondhatja el, hogy saját TikTok-csatornája van. Hogy jött? – Egyszerű unaloműzésnek indult ez az applikáció, és bár eleinte nem érdekelt különösebben, végül azon kaptam magam, hogy kedvem lett csinálni egy videót. Főleg szakmai követőim vannak, de persze itt nem a szakmai tartalom pörög, hanem a vicc, a hülyeség. Van olyan videóm, ami közel félmilliós nézettségnél jár. De nem azon jár az agyam állandóan, hogy mit kéne másnap kitenni. Jó móka, amíg élvezem, csinálom. – Szomorúbb téma: itt vagyunk a Bodrog mellett, de nyoma sincs az öntözésnek. – Van engedélyünk a víznyerésre, kútfúrások is vannak, de sajnos mindkettő nagyon macerás és költséges. Úgyhogy ezen a területen önerőből mi sem tudunk előre lépni. – A Bodrog megmarad kikapcsolódásnak. Gyakran járnak le? – Gyakran. Nagyon szeretjük a folyót a családommal, isteni motorcsónakázni is rajta. De nem csak ide járunk, rendszeresen bringázunk vagy quadozunk a környéken. – A családból mindenki itt lakik. Milyenek a vasárnapi ebédek? – Olyankor 9-en ülünk anyai nagymamám asztala körül. De a nagyi 83 évesen naponta főz négy családjára: ez élteti, ez a mindene. – Van kedvenc étele? – Ha egyet kell választanom, az a tésztás bableves. Bármilyen tésztával jöhet. – A fia hogyhogy nem István lett, mint az apja és a nagyapja? – Valójában ő is István, de a második nevét, a Zsombort jobban szereti. – És nem fél, hogy elviszi a technika, a városi élet, a csillogás? – Engedünk neki mindent, TikTokozhat, PlayStationözhet, de ésszel. És amíg az a vágya, hogy hétvégén menjünk ki az MTZ-vel, addig nem aggódom. – Szóval lehet, hogy 25 év múlva Bölkei Zsomborral készítünk majd interjút a Nufarmerbe? – Én jó esélyt látok rá.