„Ott vagyok, ahol annak idején elképzeltem”

Farkas Ákos 2026 januárja óta hivatalosan a cégcsoport növénytermesztési vezetője; feladata a növénytermesztés működésének operatív irányítása. A gazdaság 2450 hektáron gazdálkodik, kiemelkedően modern gépparkkal, intenzív technológiával. Fő profiljuk a vetőmag-előállítás és vetőmaggyártás, amelyet saját üzemükben végeznek. A most 28 éves szakember tudatosan tervezi karrierjét: gyerekkora óta az agrárium vonzotta, a keszthelyi egyetemen előbb mezőgazdasági mérnökként, majd növényorvosként szerzett diplomát. 2020-ban gyakornokként érkezett a céghez, és öt év alatt „szaladt fel” a szamárlétrán. „Úgy érzem, mintha ez alatt az öt év alatt tíz évnyi tapasztalatot szereztem volna.” Barátnőjével immáron fél éve összeköltöztek – az alapvetően Zalaegerszeghez kötődő fiatalember most nagykanizsainak mondhatja magát. „Nem jelent gondot: a cég mindkét várostól egyforma távolságra van.” – Ha tippelnünk kellene, azt mondanánk, családi indíttatásból kerültél a szakmába. – Jó a tipp. Nagypapám a söjtöri téeszben dolgozott, és gyerekkoromban rendszeresen vitt ki a földekre, hogy beülhessek egy-egy gépbe a volt kollégák mellé. Valahogy az első pillanattól egyértelmű volt, hogy ez az én utam. A továbbtanulást is ennek a célnak rendeltem alá. – Azért nyilván nem volt hátrány, hogy a családnak saját méhészete és szőlője is van. – Persze: az egész eddigi életem a mezőgazdaság körül forog. Már gimnazistaként besegítettem mindkét helyen, sőt, a szőlőben tudtam először gyakorolni növényorvosként. A családi munkamegosztás pedig biztosan segített olyan vezetővé formálni, amilyen most vagyok. – Öt év alatt lettél gyakornokból vezető. Álomszerű. – Emlékszem, az első munkám az volt, hogy a villanypásztorok alatt a füvet bozótvágóztam. De a gyors haladással szerencsém is volt. A korábbi növénytermesztési vezető meglátta bennem a lehetőséget. Rengeteget köszönhetek neki, ő nevelt ki. Ma ott vagyok, ahol annak idején elképzeltem. – Azért ez komoly felelősség is. Teher? Öröm? – Mindkettő. Már nem elég részfolyamatokat érteni: a teljes rendszert kell átlátni, és ez több milliárdnyi értéknél nagyon más súly. A felelősséget igyekszem a hozzáállásommal és a befektetett munkámmal is megmutatni. Vezetőként nekem az a legfontosabb, hogy mindenki megtalálja a motivációját és a helyét, és erősségeivel támogatja a közös célt. A mikromenedzselés nem opció. – Tizenöt fős a csapatod. Manapság nem egyszerű jó szakembert találni és megtartani. – Sajnos a fiatalabb generációt egyre kevésbé vonzza a terület. Ezért mindent megteszünk érte, hogy erős legyen a csapatkohézió. Egy vezetőnek ebben is nagy felelőssége van: a csapatnak éreznie kell, hogy van értelme és eredménye a közös munkának. – Szeretnek a munkatársak? – Nem hiszem, hogy az a jó vezető ismérve, hogy szeretik. Tisztelnek, elfogadnak és talán kedvelnek is – de ha nem érzik, hogy nekik jó a csapatban dolgozni, akkor lehetek én a legkedvesebb, legviccesebb főnök, nem vagyunk beljebb. – Az életed folyamatos tanulás. Honnan és kiktől? – A rövid válasz, hogy mindenből és mindenkitől. Rengeteget konzultálok más szakemberekkel, sok szakmai rendezvényre járok. Próbálom integrálni a hallottakat. Úgy látom, az én generációm nyitott erre. – Kiemelkedően modern a gazdaság. – Ez nálunk mindennek az alapja: nagy kapacitású, modern géppark és a folyamatos technológiai fejlesztés. Aktívan teszteljük és integráljuk az új megoldásokat, például a direkt vetést is egyre nagyobb területen alkalmazzuk. A cél, hogy ahol lehet, csökkentsük a felesleges műveletszámot, és olyan megoldásokat hozzunk be, amelyek hosszú távon stabilabbá és fenntarthatóbbá teszik a gazdálkodást. – Cél a profit. – Persze. Vállalkozás vagyunk, az a célunk, hogy profitot termeljünk. Ha a takarmánybúza veszteséges, el kell engedni. Ha a szója veszteséges, vissza kell venni. Olyan növényeket választunk, amelyeken keresni tudunk. Az idei szezon nehéz lesz: a pénzügyi környezet, a költségek, az árfolyam és a terményárak is úgy állnak össze, hogy sok kultúránál nagyon feszes a matek. – Pedig Zala klimatikusan jobb helyzetben van. – Valóban: a megyében több a csapadék, mint máshol, éves szinten 6–700 milliméter. De az eloszlás itt sem ideális – az anomália a rendszer része. A talajaink – agyag bemosódásos kötött, barna erdőtalajok – jól tartják a vizet, de nehéz rajtuk dolgozni, és gépoldalon drágább a művelés. Szóval az előny nem „ingyen” van: sokszor szervezésben és költségben jön ki a számla. – A vetésterület sem állandó. – Ez nemcsak agronómiai, hanem piaci kérdés is. Ha a napraforgó ára jó, sokan azt vetik; ha a szója ára rossz, akkor a szója vetésterület visszaesik. A gond az, hogy sokan egy évben gondolkodnak, pedig a vetésszerkezet ára sokszor 5–10 éves távon jön ki. Mi nem hozunk vissza egy kultúrát csak azért, mert éppen jó az ára, ha az utóhatás hosszú távon többe kerülne. Nem a tonna a lényeg, hanem a profit. Lehet nagyon szép termésed, de ha a költségoldal mellett veszteség marad, akkor az nem siker. A cél az, hogy fenntartható legyen – üzletileg is. – Azért kíváncsiak vagyunk a tavalyi terméseredményekre. Mire vagy büszke? – A 2025-ös nettó termésátlagaink alapján őszi árpából és őszi búzából egyaránt ~9 t/ha-t, őszi borsóból ~5 t/ha-t, őszi káposztarepcéből ~4,5 t/ha-t, szójából ~2,8 t/ha-t, kukoricából pedig ~11,7 t/ha-t értünk el, ami régiós összevetésben is kifejezetten erős eredmény. – Apropó növényvédőszerek: meglepődnénk, ha nem a minőség lenne a legfontosabb szempont, még a drágulás ellenére is. – A legfontosabb, hogy a forgalmazó cég garanciát vállaljon a növényvédő szerre. Ismeretlen eredetű szert pedig felelős döntéshozó nem vásárol. Nincs arányban a kockázat a lehetséges előnnyel: hektárköltségben legfeljebb néhány száz forint takarítható meg, miközben termésben a veszteség akár többmilliós is lehet. – Tavaly kipróbáltátok a Nufarm eddigi legjobb gombaölő szerét, a Joustot. Sikerrel? – Teljes mértékben. A Joust kategóriájában kimagasló ár-érték arányú termék, nem is volt kérdés, hogy alkalmazzuk a 3. gombaölő szeres kezelésben. Oriusszal kombináltuk, és megérte:jól teljesített, hozta az elvárásokat. – Rengeteget dolgozol. Mi kapcsol ki? – A méhészkedés és a szőlészkedés mellett rendszeresen járok edzőterembe, emellett a vadászat az új szenvedélyem. Eleinte a kapcsolatok ápolásáról szólt, de rájöttem: remek stresszlevezetés is. – Miben látod a jövőt? – Van egy erős vízióm. Meggyőződésem, hogy a különféle ételallergiák és egészségügyi problémák miatt egyre jobban felértékelődnek a minőségi, átlátható eredetű élelmiszerek. Ebben komoly fejlődési és innovációs lehetőséget látok. A termékeket a vásárlók vissza fogják vezetni a szántóföldre, a termelési technológiára. Minden további nélkül el tudom képzelni, hogy öt év múlva rá lesz írva például egy chipsre, milyen növényvédőszerrel kezelték a burgonyát – vagy akár az is, hogy ki termelte. – És addig? – Fejlődés, fejlődés és fejlődés. A cél, hogy minél több tudást hozzunk be a gazdaságba.