“Az egyik legnagyobb kihívás: a generációváltás”

Bakocs Marcell karrierje nem szokványos. Városi gyerek, Pécsett nő fel, így apja unszolása ellenére sem a mezőgazdaságot választja. Energetikai mérnöknek tanul, majd épületgépészként végez, de egyiket sem szereti igazán. Apja ekkor hívja az Agro-Favorit 2001 Bt.-be. Igent mond. Lassan 9 éve a cég növényvédelmi mérnöke.

– Nem klasszikus módon kerültél a szakmába…
– Valóban nem. Amikor a pályaválasztáson gondolkodtam, édesapám erősen szerette volna, ha agrárvonalon helyezkedem el. Hozzám viszont ez egyáltalán nem állt közel: városi gyerek vagyok, Pécsen nőttem fel, ráadásul panelben, így nem igazán vonzott ez a terület.
– Aztán mégis apukád kívánsága teljesült.
– Lehet, hogy meg volt írva. Először a Műszaki Egyetem energetikai mérnök szakára jelentkeztem, de hamar rájöttem, hogy nem ez az én utam. Végül épületgépészként végeztem, de az sem tetszett igazán. Édesapám éppen akkor vásárolt meg egy növénytermesztő céget, az Agro-Favorit 2001 Bt.-t, és azt mondta, dolgozzak vele. Azóta is itt vagyok, és azóta is folyamatosan tanulok. Szóval végül mégis igaza lett.
– De hogyan lehet városi gyerekként megtanulni a szakmát?
– Eleinte tényleg nagyon idegen volt számomra ez a világ. Viszont hamar rájöttem, hogy rendkívül izgalmas és tele van kihívásokkal. Az első hónapokban könyvekből és tapasztalt gazdáktól tanultam. Az autodidakta módszer mellett gyakorlati tapasztalatokat is szereztem – enélkül lehetetlen lett volna megérteni a növénytermesztés működését. A „hivatalos” képzést sem hagytam abba: elvégeztem a mezőgazdasági gépészmérnök mesterképzést, majd növényvédelmi szakmérnök lettem. Mivel cégvezetőnek készültem, Pécsett elvégeztem egy pénzügy-számviteli felsőoktatási szakképzést is. Ja, majdnem elfelejtettem: most fejeztem be egy precíziós talajtérképezési szakmérnöki képzést Miskolcon.

– Eközben folyamatosan agronómusként dolgoztál.
– Ezt inkább lehetőségként fogtam fel. A legstresszesebb része ennek egyébként az, amikor előadás közben kellene sürgős telefonokat intézni.
– Elég sok stressz érhet. Mekkora területen gazdálkodtok, és milyen tevékenységei vannak a cégnek?
– A cégcsoportunk körülbelül 2500 hektár szántóföldi területen gazdálkodik, ebből egy rész saját, egy rész bérlemény. A fő értékünk azonban az állattenyésztés. A legnagyobb cégünk, a Sásdi Agro, 120 embert foglalkoztat. A miénk az egyik legmodernebb tehenészeti telep Magyarországon, amely 2023 őszén készült el, etető- és fejőrobotokkal felszerelve. Van egy naposkacsa-ágazatunk is, ahol évente egymillió kacsát állítunk elő.
– Hagyomány és innováció – ezek a kulcsszavak?
– Abszolút. Szívügyem a regeneratív gazdálkodás, ennek egyes elemeit be is vezettük, ami fontos környezeti és gazdasági előnyökkel jár. Ugyanakkor a modern technológiák mellett a hagyományok megőrzését is kiemelten fontosnak tartom. Nem véletlen, hogy sok munkatársunk családtagjai is itt dolgoznak, és generációkra visszamenően kötődnek a gazdasághoz. Ez egy olyan érték, amely sajnos a mai világban kiveszőben van, de mi tudatosan törekszünk a fenntartására.

– Főként búzát, kukoricát és napraforgót termesztetek. Melyek a legnagyobb kihívások?
– Az állattartás takarmányozása az elsődleges. A termesztés során számos kihívással kell szembenéznünk, például a változó időjárási körülményekkel és a talaj minőségével, mivel főként erősen erodált, barna erdőtalajaink vannak. Komoly problémát jelent a vadkárok kezelése, mivel a környékünkön sok az erdő. És akkor még az időszaki áradásokról nem is beszéltem. Éppen ezért nagyon fontos, hogy olyan technológiákat alkalmazzunk, amelyek segítenek minimalizálni ezeket a károkat.
– Hogyan tud segíteni neked a Nufarm ebben a rendszerben?
– Ősszel a kalászos táblákon elvégeztük az alapgyomirtást, hogy megőrizzük a vizet és a tápanyagot a búzának. Tavaly Saracen Deltát használtunk és remélem, hogy ezért idén márciusban nem kell kapkodnunk a veronika és a tyúkhúr miatt. Bár az utóbbi években enyhék a telek, az őszi kezeléseknek köszönhetően tavasszal csak ott és olyan hatóanyaggal permetezünk, ahol és amire ténylegesen szükség van.
Ahogy a szezon halad, a rovarkártevők ellen is védekezünk. Azt vettem észre, hogy például a piretroidok önállóan egyre kevésbé működnek a kalászos kártevőknél. Ezért választottuk a Carnadine-t az acetamiprid hatóanyagával, mint mentőövet: már az első egyedek betelepedésekor elvégezzük a permetezést. Repcében is jó eredménnyel használtuk már. És idén, ha szükség lesz rá, kipróbáljuk kukoricában is.

A regeneratív gazdálkodás egyre inkább terjed, főleg a fiatal gazdák használják szívesebben.
Ennek elemeit én hoztam be a gazdaságba. Fontosnak tartom, hogy amit csinálok, az értéket teremtsen. Már a pályám elején foglalkoztatott a kérdés, hogy kell-e szántani vagy sem, ezért angol szakmai rendezvényeken és környező gazdáktól is gyűjtöttem tapasztalatokat.

– Hogyan fogadták a kollégák az új szemléletet?

– A megszokás nagy úr, így néha valóban nehéz volt elfogadtatni az új módszereket. Szerencsére találtam néhány fiatal traktorost, akik nyitottak voltak az innovációra. Vannak, akik még mindig szkeptikusak, de hosszú távon a regeneratív gazdálkodás előnyei meggyőzőek. Az egyik legfontosabb dolog, amit megtanultam, hogy mindig nyitottnak kell maradni, és a megoldásokat kell keresni, nem pedig akadályokat.
Az egyik legfontosabb lépés az volt, hogy csökkentettük a talajmunkák számát. A no-till és min-till technológiák alkalmazásával jelentős költségeket tudtunk megtakarítani, és számos környezeti előnyt is elértünk. Például a talaj vízmegtartó képessége javult, és csökkent a talajerózió. Emellett takarónövényeket is vetünk, amelyek segítenek megőrizni a talaj egészségét és feltárják a talajban lévő tápanyagokat. Van olyan területünk, ahol korábban mindig ki volt mosva a talaj és egy traktornak akár egy napig is kellett dolgoznia a vízmosások eltüntetésén a vetéshez. A regeneratív elemeket használva, és ebben a konkrét esetben a takarónövények alkalmazásával megszűnt a probléma. Nemcsak az üzemanyagon és a munkaerőn spóroltunk, hanem a talaj állapotán is javítottunk.

– Milyen vezető vagy?
– A legfontosabb, hogy az embereimet velem egyenrangúként kezeljem. Mindenkit meghallgatok, és meg is hallok: van beleszólásuk a munkába. Egy munkahely csak akkor jó, ha ott egy valódi közösség dolgozik. Arra törekszem, hogy mindenki jól érezze magát a munkahelyén, és büszke legyen arra, amit közösen elérünk.
– Hogyan látod a gazdaságotok jövőjét?
– Minden mindennel összefügg, és azt kell keresni, hogyan lehet megoldani valamit, nem azt, hogyan nem lehet. Nem projektekben kell gondolkodni, hanem az egészben. A bátyámmal együtt fokozatosan próbáljuk átvenni a feladatokat édesapámtól. Ez érzelmileg is nehéz folyamat. A legfontosabb az őszinte és intenzív kommunikáció hármunk között. Magyarországon ma az egyik legnagyobb kihívás a generációváltás.
– De itt már nem csak a saját gazdaságról beszélsz…
– Valóban nem. A generációváltásnak a mezőgazdaságban egy különös színezetet ad, hogy egy gazda jó esetben 50-60 évig termel egy adott földdarabon. Az a terület, a talaj, millió éveken keresztül fejlődött ki. Így kellene hozzáállni az értékéhez. A földet nem birtokolhatjuk, csak használjuk. A jövőnek őrizzük meg – ez a felelősségünk.