A kén a természetben elsősorban vegyületeiben, de elemi formában is gyakorlatilag mindenhol megtalálható. Azonkívül, hogy a vegyipar számtalan területén nélkülözhetetlen alapanyag, a tudomány azt is bebizonyította, hogy az élet minden formája számára „esszenciális” elem. Hogy a legfontosabbakat említsük: cisztein, cisztin, metionin aminosavak, biotin és tiamin vitaminok, koenzim-A alkotóeleme; a diszulfid kötések egyik meghatározói a protoplazma szerkezetének, a szulfhidril csoportok mennyisége pedig a növények fagytűrő képességét befolyásolja.
A növényvédelemben gombaölő hatása miatt a réz mellett a ként használják a legrégebb óta. Az elemi kén a mai napig kihagyhatatlan része most már elsősorban a szőlő és gyümölcsösök növényvédelmi technológiájában a lisztharmat elleni küzdelemnek. Az 1960–80-as években a szántóföldi növényvédelemben is széles körű felhasználásnak örvendett, de az utóbbi évtizedekben alkalmazása az új hatóanyagoknak és az ellenálló fajtáknak, hibrideknek köszönhetően visszaszorult. Egyes szakirodalmak szerint az elemi kén hatásáról viszonylag keveset tudunk. Ez alapján feltételezhető, hogy hatása a sejtlégzés aspecifikus gátlásán alapul. Mivel a kén lipofil tulajdonságú, elemi állapotban jut be a gombaspórába. Bizonyított, hogy a bejutást követően a gombaspórában alakul át kénhidrogénné (H2S) oly módon, hogy az elemi kén az enzimek SH-csoportjaival reagál. Így az átalakulás során blokkolja az adott enzim működését, és ezáltal fejti ki fungicid hatását. De a toxikus hatás kettős, hiszen a keletkezett H2S önmagában is mérgező. Főként a citokrómok vasionjaival képez vegyületet, ez a reakció pedig a légzés további gátlását idézi elő. A megfelelő szemcseméret a felhasználhatóságot lényegesen befolyásolja. Felületaktív anyagokkal kolloid oldatot létrehozva a permetlé tartóssága és tapadóképessége biztosítható.
A korai vetések hosszú, kellemes őszön buja állományt képeznek. Az őszi csapadék és a hajnali páralecsapódások következtében olyan mikroklíma alakul ki az állományokban, amely kedvez a lisztharmat kórokozója felszaporodásának. Ezek az állományok, főleg ha érzékeny a fajta, az árvakelésekről könnyen megfertőződhetnek.
A lisztharmatfertőzés egyes évjáratokban különösen a fogékony fajtákon komoly termésveszteséget okozhat. Bár mindenki számára jól ismert betegség, mégis érdemes néhány szót ejteni róla, mert ha egy állományba betelepszik, onnan már nagyon nehéz kipusztítani. Biotróf kórokozó gombafaj, a növény összes föld feletti részét károsítja. Búzán és árpán is már ősszel fehér micéliumtelepek formájában megjelenhet. Hamarosan fekete, pontszerű ivaros képleteket, úgynevezett kazmotéciumokat hoz létre. Ezek a kazmotéciumok biztosítják az áttelelést, de enyhe időjárás esetén micéliumokkal is átvészelheti a hideg időszakot. Ezek a telepek enyhe tél folyamán kicsit drappos színt vesznek fel, de továbbra is életképesek, és megfelelő hőmérséklet esetén már nagyon korán fertőzhetnek. Mégis az elsődleges fertőzési forrást a kazmotéciumok jelentik, melyekből az aszkospórák szóródása okozza a betegség kialakulását. Tavasszal oidium konídiumokkal terjed a szártövekről és az alsó levélszintekről a felsőbb levélemeletekre. Nitrogéntápanyaggal jól ellátott, laza szövetű, buja állományokban makacsul megtelepszik. Elhatalmasodott lisztharmat-megbetegedés során akár 25%-os terméskieséssel is számolnunk kell.
Az őszi és a kora tavaszi fertőzések visszavetik a bokrosodást, csökken a mellékhajtások száma, ezáltal közvetlenül csökkentik a várható termésmennyiséget. A szártöveken és az alsó leveleken megbújó lisztharmattelepek a későbbiekben, a vegetáció során fertőzési forrásként szolgálnak. A fertőzéstől a látható tünetig 3-5 nap telik el, így a kórokozó számára kedvező időjárás és fogékony fajta esetén nagyon gyorsan súlyos fertőzés alakulhat ki. Különösen nagy fertőzésre számíthatunk, ha már a tél végén, kora tavasszal azt látjuk, hogy a leveleken a micélium jól telelt, és bőven találunk kazmotéciumot is.
A kórokozó hőmérsékleti optimuma 20-22 °C. A korai fertőzésekből származó, súlyos betegséget megkésett kezelés esetén már nagyon nehéz kordában tartani. A lisztharmattelepek alatt a levelek sárgulnak, barnulnak, majd elhalnak. Egyes ősziárpa-fajtákon hiperszenzitív reakciót figyelhetünk meg. Ekkor a növény a fertőzésre szövetelhalással reagál, ami a levélen barna nekrózisok formájában jelenik meg. A zászlós levél kiterülésekor a permetlé már nem jut le az alsóbb levélemeletekre, az ott megbújt gombát semmilyen formában nem tudjuk elérni. Így a vegetációs időszakban alulról folyamatosan fertőződik a növény. Őszi fertőzés esetén célszerű már ősszel védekezni a kórokozó ellen, hogy minél kevesebb áttelelő fertőzési forrás maradjon tavaszra. Ha tavaszra marad a védekezés a lisztharmat ellen, leghatékonyabban kora tavasszal védekezhetünk azzal, hogy gyakorlatilag „fertőtlenítjük” az állományt.
Az őszi vagy kora tavaszi fertőzések blokkolására hőmérséklettől függetlenül kiváló lisztharmat elleni hatékonysággal rendelkezik a szántóföldi növényvédelmi gyakorlatban lassan feledésbe merülő kén hatóanyag is. A jó formulációjú, kiváló fedéssel és tapadással rendelkező kénkészítmény akár ősszel, akár kora tavasszal kijuttatva, hosszú ideig megmaradva a talajhoz közeli részeken folyamatosan ki tudja fejteni a hatását. Fertőtleníti az alsóbb leveleket és szártövet, elpusztítva a betegség forrását
– amelyet a későbbiekben felülről már nem érhetünk el –, ezzel megakadályozva az alulról felfelé törekvő fertőzést.
Flosul SC – az egyetlen folyékony elemi kén a növényvédelemben
Amikor a kénről beszélünk, nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy nemcsak a növényvédelemben fontos a szerepe, hanem a növények számára nélkülözhetetlen tápanyag. Élettani szerepéről már korábban említést tettünk.
A kén a talajban szerves és szervetlen formában is jelen van. A szervetlen kén elsősorban szulfátok formájában található, de a szulfidok, szulfitek, tioszulfátok és elemi kén is van a talajban. A magasabb rendű növények a ként gyökereikkel rendszerint szulfátok alakjában veszik fel. A felvett szulfát csúcsi irányba jól mozog a növényben, eljut a fiatal levelekbe és a merisztémákba is.
A talajban szerves formában lévő ként vagy az elemi ként a növény közvetlenül nem tudja felvenni, de a talajban élő mikroorganizmusok segítségével felvehető szulfáttá alakul. Így az ősszel vagy kora tavasszal növényvédelem céljából kijuttatott kén a talajra kerülve nem vész kárba, hanem kis idő elteltével a talajban átalakulva hasznosulhat mindamellett, hogy a növények számára a legfontosabb kénpótlás továbbra is a kéntartalmú műtrágyákkal történik.
Évtizedekkel ezelőtt az őszi kalászosok növényvédelmében jól bevált technológiai elem volt a kén. Az elmúlt időben az újabb hatóanyagokkal párhuzamosan a szántóföldi felhasználásban visszaszorult, noha szőlőben továbbra is a tankkeverékek nélkülözhetetlen eleme. A szántóföldön azért használják kevesebbet, mert alacsony lémennyiség esetén szántóföldi géppel a por formulációjú kénkészítményeket nagyon nehéz kijuttatni, nem igazán keverhetők, és sokszor eltömítik a fúvókákat.
A Nufarm palettáján található új kénkészítmény, a Flosul SC nagyon könnyen felhasználható, kijuttatható, kezelhető, SC formulációjú folyékony kén. A termék 80% elemi ként tartalmaz. A formulációnak köszönhetően nagyon apró, mikronméretben tartalmazza a kénszemcséket, homogén eloszlásban. Vízben könnyen elkeveredik, homogén szuszpenziót képez. Jó szuszpenzibilitásának köszönhetően nagyon lassan ülepszik.
Az apró szemcseméretnek és a homogén eloszlásnak köszönhetően a Flosul SC jól fed, formulációjának köszönhetően kiválóan tapad, így jó az esőállósága is. Felhasználható őszi és tavaszi búzában, őszi és tavaszi árpában az első levelek megjelenésétől a viaszérésig maximum két alkalommal 7,5–10,0 l/ha dózisban. Szántóföldi növények közül még cukorrépában és takarmányrépában alkalmazható 5,0–7,5 l/ha dózissal. Ezenkívül engedélye van számtalan gyümölcs- és zöldségkultúrában, valamint természetesen szőlőben is. 25 °C felett a kijuttatás az esetleges perzselés lehetősége miatt nem javasolt.
Formulációjának köszönhetően a kannát felrázva abból maradéktalanul kiönthető, a kanna egyszerűen kimosható. A tartály szintén könnyen tisztán tartható. Permetezés közben célszerű a permetlevet kevertetni, de mivel a Flosul SC-nek kiváló a szuszpenzibilitása – ahogy azt a kísérletek is mutatják –, nem vagy csak nagyon lassan ülepszik. Természetesen hosszabb állás esetén ennél a készítménynél is megkezdődhet az ülepedés, ezért a bekevert tartályt célszerű kipermetezni. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy szántóföldi géppel történő kijuttatásnál sem tömítette a fúvókákat. Ha ősszel még nem végeztük el a gyomirtást, azt célszerű tavasszal minél korábban pótolni. Emiatt az első gomba elleni védekezés egybeesik a gyomirtással. A Flosul SC általában jól keverhető a gyomirtó szerekkel, így a Saracen Deltával vagy Nuance SuperB-vel is, de kijuttatás előtt célszerű keverési próbát végezni.
Gaál Orsolya
