Ha van elegendő nedvesség a talajban, és megfelelő a hőmérséklet, a legtöbb gabonagyomnövény ki tud csírázni. Ezek az ősszel csírázó gyomok kistermetűek, szinte jelentéktelennek tűnhetnek. Sokan nem is foglalkoznak velük, pedig tömeges csírázásuk esetén teljes gyomborítást is elérhetnek. A gabonáink (őszi búza, őszi árpa, rozs) fiatalkorban nagyon érzékenyek a talaj nedvességszolgáltató képességére és a tápanyagellátásra. A korán kelő egy- és kétszikű gyomnövények gyökérzete a sekély termőrétegből veszi fel a vizet, tápanyagot, ezzel komoly konkurenciát jelentenek a kalászosoknak.
A legfontosabb ősszel csírázó kétszikű gyomnövények közé tartoznak az árvacsalánfélék, tyúkhúr, veronikafélék, pásztortáska, tarsóka, mezei árvácska, pipacs, szarkalábfélék és a búzavirág is. Ősszel és tavasszal is csírázhatnak a kamillafélék, mint az ebszékfű és a pipitérfélék, valamint a ragadós galaj. Rendkívüli időjárási helyzetet teremtett 2019 tavasza, amikor a száraz, meleg kora tavasz utáni esős, hűvös május kedvezett az ősszel csírázó gyomnövények számára az újrakeléshez. Emiatt lehetett a tavaszi vetésű növények között is találkozni ezekkel a gyomnövényekkel.
A gabonatáblák legfontosabb kétszikű gyomnövényei
Az árvacsalánfélék, mint a piros árvacsalán és a bársonyos árvacsalán, kelése ősszel kezdődik, de enyhe teleken is folytatódik. Nem különösebben magas, körülbelül 10-30 cm-esre fejlődő növények, de sűrű gyökérzetükkel akadályozzák a gabonagyökerek növekedését. Kora tavasszal már virágoznak, és sűrű bokraikkal árnyékolják a kultúrnövényeket. Szántóföldeken, kertekben, szőlőkben és gyümölcsösökben, valamint nem művelt területeken is gyakran megtalálhatók.
A tyúkhúr hasonló körülmények között fordul elő, de inkább csapadékos őszökön-teleken válik erősen károsító tényezővé. Kora tavasszal virágzik és magot érlel. Kártétele hasonló az előbbi fajokéhoz.
A veronikafélék közül a leggyakoribbnak a borostyánlevelű veronika és a perzsa veronika tekinthető. Mindegyik faj nagy tömegben fejlődhet akár szárazabb körülmények között és laza talajon is. Korai virágzásuk és magérlelésük miatt nagyon veszélyesek, mert a gabona betakarítása idejére már el is száradhatnak.
A pásztortáska, tarsóka, vadrepce, sebforrasztó zsombor és más keresztes virágú gyomnövények a gabonatáblákon kevésbé tömegesek, de nagy levelükkel, magas termetükkel és hosszabb tenyészidejükkel akár nagyobb termésveszteséget is okozhatnak.
A pipacs, a szarkalábfélék (mezei és keleti szarkaláb), valamint a búzavirág hagyományos gabonagyomnövénynek tekinthetők. Ősszel és télen is nagy tömegben csíráznak, magas termetük és hosszabb tenyészidejük miatt akár a gabona éréséig is megtalálhatók a táblákon. A pipacs és a mezei szarkaláb az egész országban, szinte mindenhol jelen lehet. A keleti szarkaláb elsősorban a Tiszántúlon található meg és okoz gondokat, a búzavirág pedig inkább a savanyú talajokon fordul elő tömegesen.
Az ebszékfű és a pipitérfélék nem válogatnak a talajban. Szinte az egész országban tömegesen jelenhetnek meg. Nagy termetük, erőteljes gyökérzetük miatt nagyon kártékonyak, tömeges előfordulásuk esetén közel 70-80 százalékos termésveszteséget is okozhatnak. A kamilla vagy orvosi székfű főleg a szikes talajok gyomnövénye. Jól tűri a szárazságot, a talaj magas sótartalmát. Szántóföldeken emiatt ritkán válik tömegessé és komoly károk okozójává.
A ragadós galaj a legkártékonyabb ősszel csírázó kétszikű gabonagyom. Ősszel és télen is kelhet, néha kora tavasszal is megjelenhet. Csírázási optimuma 10-12 °C, de +4 °C-on már csírázhat. Szárazságtűrése jobb, mint a gabonáké, maghozama 360-1000 db/tő. Tömeges fellépése esetén 30-60 százalékos termésveszteséget is okozhat. Komoly veszélyt jelent a gabona-repce vetésváltású táblákon.
Az ősszel csírázó és áttelelő kétszikű gyomnövények látszólag jelentéktelenek, kis lombozatuk miatt nem tűnik fel a tömegességük és a gabonára kifejtett káros hatásuk, de a fiatal gabonanövények kezdeti növekedését jelentősen gátolhatják. Ez különösen száraz őszön okozhat komoly károsodást. Tavaszra a gabona kinőheti ezt a lemaradást, de keményebb teleken a gyenge gyökérzetű növényeken a fagykár is jelentkezhet, később indulnak növekedésnek, ellenálló képességük csökken, ami miatt a gabonabetegségek könnyebben megjelennek a lombozaton. Például a lisztharmat, vörösrozsda korai fellépése, a pirenofórás levélfoltosság erősebb károsítása visszavezethető a túlzott gyomosodásra. A csökkent víz- és tápanyagellátás mellett a sűrű lombozat mikroklímája miatt a gombabetegségek is gyorsabban megjelenhetnek és jelentős termésveszteséget okozhatnak.
Az olyan területeken is megfontolandó az őszi gyomirtás, ahol nem okoz gondokat a nagy széltippan fertőzése. Amellett, hogy a tavaszi munkacsúcs csökkenthető azáltal, hogy egy munkafolyamatot ősszel végzünk el, ilyenkor könnyebben elpusztíthatók a korai fejlettségű gyomnövények is. A herbicidek hatóanyagai kevésbé gyorsan bomlanak le az őszi–téli időszakban, tovább megtartva hatékonyságukat. Összefoglalva: kisebb gyomirtószer-beavatkozással nagyobb eredmény érhető el ősszel.
Dr. Kovács Imre
