A tőlünk nyugatabbra eső országokban az óceáni éghajlatnak köszönhetően enyhébbek a telek, és a repcenövény ezt az időjárást jobban átvészeli. Nálunk – főleg az utóbbi évtizedben – nagyon szélsőségessé vált az időjárás, így megélhettünk olyan telet is, amikor alig ment 0 °C alá a hőmérséklet. Ez kedvezett a repcének, de természetesen a kórokozóknak és a kártevőknek is. Két évvel ezelőtt pedig két hónapon át alig emelkedett a hőmérséklet –10 °C fölé. Ez az alacsony hőmérséklet viszont a fejletlen gyökérzetű repcét már nagyon megviselheti. Mire célszerű odafigyelni az októberi, novemberi időszakban?
Az egyenletes kelés támogatása
Az elmúlt három év szinte minden pillanatban nagy fejtörést okozott a növénytermesztőknek, növényvédős szakembereknek. Pont így volt ez ősszel is. Az elvetett repcék csak nagyon kevés helyen keltek ki egyenletesen. Sok tábla foltosan, vontatottan kelt, emiatt táblán belül a 4-8 leveles repce mellett tömegesen ott volt a szikleveles vagy egy-két lombleveles repcenövény is. A tábla egy kis részét már retardálni lehetett volna, de a nagyobbik része még csak szenvedett a szárazságban. Emiatt sokan először biostimulátort juttattak ki. Ez csökkentette a szárazság okozta stresszt, levélen keresztül beépülve segítette a repce gyökerének erősödését, ami feltétele annak, hogy a növények újból fejlődésnek induljanak. A biostimulátorok segítségével még a viszonylag kevesebb csapadék mellett is egyenletesebbé váltak az állományok.
A gombaölő szeres kezelés és regulátorozás fontossága és időzítése
Ezt követően néhány hét elteltével következhetett a gombaölő szeres kezelés és a regulátorozás. Hosszú, meleg őszön a repcenövény a hőmérséklet hatására szárba indulhat. A szárba indult repce nagyon fagyérzékennyé válik, ezért fontos, hogy a hosszanti megnyúlását megelőzzük.
Vírusvektor levéltetvek
Ritka, amikor ebben a fenológiai szakaszban a rovarölő szerekhez kell nyúlni, ám az elmúlt két ősszel a hosszan elnyúló, szinte tavaszias időjárás miatt nagy tömegben jelentek meg a szántóföldön a levéltetvek. A levéltetvek sok vírusbetegség vektorai, és mivel a vírusok ellen védekezni nem tudunk, ezeket a szívó kártevőket kell elpusztítanunk. A tarlórépa sárgaságvírusa (TuYV, Turnip Yellows Virus) az őszi káposztarepce legfontosabb vírusbetegsége. Magyarország különböző területein végzett felmérések alapján a tarlórépa-sárgaságvírus okozta fertőzés mértéke 2000-ben 6-74 százalék, 2001-ben pedig 1-47 százalék között volt a vírustüneteket mutató növényekben. A vírus által okozott termésveszteség mértéke az időjárási tényezők alakulásától függően a 20-40 százalékot is elérheti. Az irodalmi adatok szerint egy százalék vírusfertőzés-növekedés 6-12 kg/ha termésveszteséget okoz. A termésmennyiségen kívül az olajtartalmat és annak minőségét is károsan befolyásolja. A betegség terjesztésében a levéltetvek szerepe döntő jelentőségű, mintegy 17 levéltetűfaj képes a vírus átvitelére. Közülük a zöld őszibarack-levéltetű a legjelentősebb a nagy vírusátviteli hatékonysága miatt. A kezdeti tünetek enyhe levélcsúcs-vörösödés formájában már ősszel megjelennek a fiatal repcén. A vírustünetre jellemző antociános elszíneződés gyakran összetéveszthető a tápanyaghiánnyal. Később a fertőzött növény levelei sárgulnak és leszáradnak, a repcenövény szára idő előtt felkopaszodik. A fertőzött növény a növekedésben is visszamarad. Ha az időjárás kedvez a levéltetvek felszaporodásának, már az ősz folyamán erős mérvű fertőzés alakulhat ki, és a repcetáblán foltos kipusztulás is bekövetkezhet. A 2018. évi nagymértékű levéltetű-kártétel miatt ebben az időszakban is védekezni kellett.
Gombafertőzések a repcében
A kellemes, hosszú őszi időjárás, a levelek vízborítottsága – amikor még délben is harmatos a levél – különösen hajlamosító tényezője a gombabetegségek megjelenésének. 2018-ban a kórokozók tekintetében is találkozhattunk furcsasággal. A repcenövények levelén megjelent a lisztharmat. Mértéke ugyan a védekezést nem indokolta, de a tebukonazol hatóanyag, amelyet a retardálás céljából és a fóma ellen juttatunk ki, a lisztharmat ellen is kiváló.
Az utóbbi évek egyik legfontosabb repcekórokozója a már ősszel megjelenő fóma. Néhány évtizeddel ezelőtt gyakorlatilag csak a szakirodalomban olvashattunk róla, az utóbbi években viszont a szklerotínia mellett a repce egyik legjelentősebb betegségévé vált. A repcenövény szinte minden részét fertőzi. Már ősszel fontos ellene védekezni, hiszen a termőtestek megjelennek a leveleken, akár a sziklevélen is. A fertőzés a talajmaradványokról indul, és enyhe, csapadékos teleken, 8 °C felett a gomba sporulál. A szárrák kialakulásában fontos szerepük van az ormányosoknak. Az általuk ejtett sebzéseken a gomba könnyen megfertőzi a szárat, és ilyenkor már nagyon nehéz ellene védekezni. A gomba feléli a szárban a bélszövetet, és a táblában megjelennek a távolról a szklerotíniához hasonló tüneteket mutató, kényszerérett tövek. A 2018-as betakarítást követően a tarlóvizsgálatok arról tanúskodnak, hogy a kényszerérést csaknem olyan mértékben okozta fóma, mint szklerotínia.
Ilyen körülmények között az őszi gombaölő szeres védekezés kihagyhatatlan eleme a növényvédelmi technológiának. Erre a leginkább elterjedt hatóanyag a tebukonazol, amely nemcsak kiváló gombaölő, hanem egyben regulátor hatással is bír: a lombozat fejlődését visszafogva inkább a gyökérzet erősítésére „koncentrál” a növény. Ez az alapja a télállóságnak és a tavaszi erőteljes indulásnak, akár szárazabb időjárás esetén is. A fóma ellen szintén kiváló hatóanyag a lokálszisztémikus (mély hatású, nem szállítódó) prokloráz. A tebukonazol és a prokloráz együttesen szinergista hatást fejt ki a fiatal repce betegségei ellen.
Gaál Orsolya
