Ezen gyomnövények a kalászosok kelésétől fogva jelen vannak, ezáltal jelentős mennyiségű vizet és tápanyagot vesznek el. Számos kísérlet igazolja, hogy a fertőzés mértékétől függően több mint 30%-os terméskiesést is okozhatnak. Megnövekedett jelentőségük miatt szükséges, hogy az alábbi szakmai cikkben bemutassam a jelenlegi helyzetet, hasznos határozóbélyegekkel segítsem a fiatalkori megismerésüket, valamint néhány olyan „kihívásra” is felhívom a figyelmet, amelyek megnehezítik az egyszikűek elleni sikeres küzdelmet.
Milyen a jelenlegi helyzet?
Az egyszikű gyomnövények fertőzésének folyamatos változása tapasztalható. A régi „klasszikusok” (nagy széltippan, parlagi ecsetpázsit, rozsnokfajok stb.), mellett egyre inkább az „új” egyszikűek elterjedésének erősödése figyelhető meg.
Az egyszikű gyomnövények arányának megváltozása: egy táblán vagy egy tájegységen belül: például mély fekvésű területeken a parlagi ecsetpázsit kiszelektálódik és átveszi a nagy széltippan szerepét. Ez annak eredménye, hogy az ősszel alkalmazott készítmények többsége a nagy széltippanra hatékony, a parlagi ecsetpázsitra viszont egyáltalán nem. A forgatás nélküli, savanyú talajokon a vékony egércsenkesz előretörése is megfigyelhető.
Egyre többen ismerik fel az egyszikűek elleni védekezés szükségességét, nem elfeledkezve arról, hogy fajtól függően 10-20 db/m2 borítottság már mérhető termésveszteséget okoz.
Az őszi gyomirtások arányának jelentős növekedése (elsősorban az ország nyugati felében) következtében a nagy széltippan okozta fertőzöttség csökken.
Az egyszikű gyomnövények előfordulása és megismerése
Komoly botanikai ismeret szükséges az egyszikűek – a gyomirtó szerre érzékeny fejlettségi állapotukban (1-2 leveles) – megkülönböztetésére, illetve beazonosítására. Az ma már nagyon kevés, ha csak azt mondjuk, hogy „egyszikűs” vagy „füves” a táblám. Fajszinten kell meghatároznunk, hogy melyik növényről van szó.
A következőkben a legfontosabb egyszikű gyomnövények legjellemzőbb határozóbélyegeit ismertetem, melyek segítenek a növények fiatalkorban való felismerésében.
Ősszel és kora tavasszal csírázó egyszikűek:
Nagy széltippan (Apera spica-venti): A legnagyobb borítással előforduló egyszikű kalászos gyomnövényünk a kultúrnövénnyel együtt kelhet, ezáltal már a kezdetektől jelentős konkurenciát okoz. A nyugat-dunántúli savanyú és lazább talajokon nem ritka a 300-500 db/m2 fertőzés. Jellemző határozóbélyeg a hosszú, hártyás, többnyire mélyen rojtos nyelvecske (1. kép).
Parlagi ecsetpázsit (Alopecurus myosuroides): Régóta az őszi gyomtársulásokat alkotó faj. Az utóbbi években néhány tájegységben erőteljes terjedése figyelhető meg, elsősorban a táblák kötött, mély fekvésű részein. Fertőzésének mértékét a csapadékos időjárás jelentős mértékben fokozza. A legfiatalabb levél begöngyölt, a levéllemez sűrűn bordázott, a fonák sima, szőrtelen és nem fénylő; a nyelvecske hosszú és szabálytalanul fogazott (2. kép). Novemberben időjárástól függően a borítása az 50-70%-ot is elérheti (3. kép), virágzását a nagy széltippannál 2 hónappal korábban elkezdheti.
Rozsnokfajok (Bromus spp.): Elsősorban táblaszegélyeken fordulnak elő, de ha nem „foglalkozunk” velük, 1-2 éven belül az egész táblánkat megfertőzhetik. A legjelentősebb magról kelő rozsnokfajok (meddő, fedél, mezei, puha) levélhüvelye és lemeze különböző mértékben szőrös (4. kép). Faji szintű elkülönítésük a nyelvecske és a virágzat alapján lehetséges. Fontos, hogy pontosan meghatározzuk, hogy melyik faj van a területünkön, mivel eltérő a gyomirtószer-érzékenységük.
Egynyári perje (Poa annua): Az egyéves, alacsony növekedésű, de igen ellenálló gyomnövény általában foltokban fertőz egyre több kalászostáblán. T1-es (ősszel csírázó, kora tavaszi egyéves) besorolása ellenére kora tavasszal is csírázhat. Határozóbélyeg a nagy (4 mm), gallér alakú nyelvecske, valamint a csónakszerű, csúcsban összehúzott levéllemez (5. kép).
Olaszperje (Lolium multiflorum): A kizárólag maggal szaporodó növény egyre nagyobb problémát okoz, elsősorban Zala és Somogy megyében. Árvakelésként fertőz leginkább, de gyakran tapasztaljuk a fertőzött vetőmaggal való bekerülését is a táblára. Nyelvecskéje kicsi, 1-3 mm hosszú, a fülecske széles peremű, akár a szárat is körülöleli (6. kép). Levele fiatalon is kiterül, fokozatosan a csúcsba keskenyedik, 3-8 mm széles. A levéllemez csupasz, hegyes végű, az alsó oldala erősen fénylik; a legfiatalabb levél felcsavarodott.
Vékony egércsenkesz (Vulpia myuros): Az egyébként ruderális gyomnövény erős szántóföldi fertőzésére elsősorban savanyú talajokon, illetve a forgatásos talajművelésben nem részesített (no-tillage vagy minimum tillage) területeken kell számítanunk. A táblán való megjelenését a legtöbb gazdálkodó így jelzi: „Számomra ismeretlen, kiirthatatlan egyszikű gyomfaj jelent meg az őszi kalászosokban.” A növény fejlődésének kezdetén alig észrevehető, jelentéktelen gyomnövénynek tűnik. Azonban a kultúrnövény érésének idejére képes azt túlnőni, nagy számban elbokrosodva adott élőhelyről jelentősen visszaszorítani (7. kép). A keskeny, szálas levelű T2-es növény (6. kép) nyelvecskéje maximum 1 mm hosszú.
Tavasszal csírázó egyszikű:
Hélazab vagy vadzab (Avena fatua): Tavasszal, március második felétől csírázik, ezért elsősorban a tavaszi vetésű növényekben okoz jelentős problémát. Levélhüvelye szélesen nyitott.
A levéllemez, főleg az alap felé, fésűszerűen szőrözött (8. kép). Az első levelek az óramutató járásával ellentétesen csavarodnak. A nyelvecske gyengén rojtos, környéke gyakran pillás.
Kihívások
A termesztéstechnológiai elemek kedvező hatása továbbra is biztosított az egyszikűek felszaporodására: beszűkült vetésváltás (gabona-repce-gabona); a forgatás nélküli talajművelés előretörése (elősegítette a ruderális gyomnövények, például vékony egércsenkesz felszaporodását) stb.
Az enyhe, csapadékos őszi és téli időjárás nemcsak az őszi kalászosok, hanem a gyomnövények korai megjelenésének és fejlődésének is kedvező feltételeket biztosított. Azt tapasztaltuk, hogy késő őszi csapadékos időjárás esetén a gazdák nem tudják elvégezni az őszi gyomirtást, és az „őszi” herbicideket márciusban, fejlett, 3-5 leveles egyszikűekre alkalmazták. Nem veszik figyelembe, hogy az egyszikűek csírázása még a téli hónapokban sem állt le. Az ilyen megkésett kezelések és/vagy nem jól megválasztott herbicid csökkent gyomirtó-hatékonysággal jár.
Folyamatosan kell szakmai tudásunkat fejlesztenünk a gyomnövények biológiája ismeretének területén is, például milyen egyszikű mikor és milyen területeken fordul elő. Az egyszikűek felismerése a gyomirtó szerre érzékeny fejlettségi állapotukban (1-2 leveles) nagyon nehéz. Szinte lehetetlen a nemritkán négyzetméterként több száz különböző egyed fajszintű elkülönítése. Ebben nagy segítséget jelent, ha ismerjük a tábla előéletét, illetve az előző években fejlettebb állapotban meghatároztuk a fertőző egyszikű gyomnövényt.
További problémát jelent, hogy legtöbbször vegyes fertőzéssel kell számolnunk az adott területen. Felhívom a figyelmet, hogy az egyszikű fajok elleni hatásban mind az ősszel, mind a tavasszal alkalmazható hatóanyagok között lényeges különbség van. Egyik kijuttatási módban sincs olyan hatóanyag, amely az összes gyomfaj ellen hatékony lenne. Gyakran tapasztaljuk, hogy egy adott gyomirtó hatóanyagra nem érzékeny egyszikű adott területen tömegesen felszaporodik. Egy év magprodukciója több évre elszennyezheti a talajunkat.
Elhúzódó csírázás: időjárástól függően különböző arányban csírázhatnak ősszel és kora tavasszal, ez különösen a tartamhatással nem rendelkező készítmények időzítését nehezíti meg.
Egyre gyakrabban találkozhatunk, még jól időzített kezelés mellett is, csökkent vagy szinte teljes hatástalansággal, ami felveti a rezisztenciára gyanús biotípusok megjelenését és terjedését.
Az őszi árpában a hatóanyagok szélesebb köre alkalmazható a kultúrnövény korai fejlettségénél, mint tavasszal.
Ughy Péter
Vas Megyei Kormányhivatal
Agrárügyi Főosztály
Növény- és Talajvédelmi Osztály
Fotók © Ughy Péter
Forrás: Nufarmer Magazin, 13. évfolyam 33. szám
