Minden termesztett növény, így az őszi búza esetén, legyen az fajta vagy hibrid, a termés maximumát az annak genetikájából fakadó terméspotenciál határozza meg. Kalászosoknál a termésmennyiség mellett fontos paraméter a termés minősége is, például a búza esetén számtalan beltartalmi mutató alapján sorolják a terményt takarmány, euro, malmi vagy javító minőségi kategóriákba. A genetikailag meghatározott maximális hozamot és minőséget a növény számára minden szempontból a legoptimálisabb körülmények között lehetne elérni. Sajnos a mezőgazdaság nem az optimális körülményekről szól. Sok esetben már a termőhely (talajviszonyok) sem a legmegfelelőbb, az utóbbi évek időjárásában bekövetkezett változásokról már nem is beszélve.
A termelés során a célunk, hogy ezeket a kedvezőtlen körülményeket minél jobban kompenzáljuk, javítsuk. Ezért fontos, hogy az előveteménytől és talaj-előkészítéstől kezdve a betakarítás végéig minden egyes agrotechnikai és növényvédelmi munkát a növény igényei és a környezeti tényezők figyelembevételével, a lehető legoptimálisabb időben és módon végezzünk el. Ehhez persze rengeteg ismeretanyaggal kell rendelkeznünk: a saját talajunk víz- és tápanyag-szolgáltató képessége, területünk talajlakó kártevőkkel való fertőzöttségének mértéke és gyomviszonyai, a kiválasztott fajta vagy hibrid tápanyagigénye, egyes betegségekkel szembeni ellenálló képessége vagy még inkább a betegségekre való fogékonysága, az adott terület mikroklímája stb. Az időjárás kiszámíthatatlansága, a csapadék hektikus eloszlása miatt még így is bőven érhet bennünket meglepetés. Nem utolsósorban fontos lenne tudnunk azt is, hogy a növény fenológiája során melyek azok az életszakaszok és élettani folyamatok, amelyek a genetikán túl alapvetően meghatározzák a termés mennyiségét és minőségét. Ez azért lényeges kérdés, mert ezekben az időszakokban célszerű minden energiánkkal a növényre fókuszálni és a legtöbbet megadni neki, hogy adott körülmények között jól megalapozzuk a maximális termést, majd ezt követően már „csak” vigyáznunk kell rá.
Abban a pillanatban, hogy a jól előkészített, tápanyaggal felturbózott talajba belevetjük a csávázott vetőmagot, az élettani folyamatok elindulnak. A csapadék mennyiségére sajnos nincs ráhatásunk, de a csírázó kis növényt körülvevő környezet nagyon sok részletére igen.
A csírázást megelőzően a búzaszemek tömegük 50%-ának megfelelő mennyiségű vizet kell, hogy felvegyenek. A tartalék tápanyagok átalakulása már 0 °C-on megkezdődik, de ehhez a legoptimálisabb hőmérséklet 15-20 °C.
A búza kelése során először a növény főgyökere (alapgyökér), majd a szikközépi szárból a mellékgyökerek és végezetül tavasszal a bokrosodási csomóból a járulékos gyökérzet fejlődik ki. Mivel a növényzet tápanyagellátása a gyökereken keresztül történik, annak nagysága, fejlettsége befolyásolja a tápanyagfelvétel intenzitását, ez pedig meghatározó a növény fejlődése és végül a termés mennyisége szempontjából.
A bokrosodás az első mellékhajtás megjelenésétől a szárba indulásig tart. A bokrosodás már 2-4 °C-on is megindul, de 13-18 °C az ideális hőmérséklet. A kelés és a bokrosodás kezdete között általában 15-25 nap telik el. Késő őszi vetés esetén a fenofázis hossza 4-5 hónap is lehet. A bokrosodás időtartama optimális körülmények között 50-60 nap. A bokrosodás folyamata ugyan ősszel kezdődik, de a szervdifferenciálódás folyamata mindig tavasszal megy végbe. Ebben az időszakban alakul ki a kalászonkénti kalászkaszám, ezért a szemtermés szempontjából ezek a szakaszok meghatározók. Ebben az időszakban különösen fontos, hogy a növény számára biztosítsuk a megfelelő mennyiségű tápanyagot és a zavartalan fejlődést. A gazda számára elsődleges cél, hogy a bokrosodás során minél nagyobb legyen a növényenkénti átlagos hajtásszám, továbbá hogy ezekben a hajtásokban teljes értékű kalászok alakuljanak ki, vagyis minél nagyobb legyen a produktív bokrosodás. A szemtermés mennyiségét alapjaiban meghatározó időszak viszont még mindig nem zárult le. A szárba indulás kezdetén, az első két szárcsomó megjelenésének idején a tenyészőkúpon a kalászkák differenciálódása játszódik le, kialakulnak a virágok. Ebben az időszakban dől el a kalászonkénti virágszám.
A főhajtás hosszanti növekedése addig nem indul meg, amíg létre nem jönnek a mellékhajtások. A levélhüvelyek védelme alatt a főhajtás tengelye hamar kialakul, sőt a kalászkezdemény is megjelenik a csúcsán. Általában a búzák már április elején reproduktív tenyészőkúppal rendelkeznek. Bár a szártagok ekkor még törpék, a megnyúlás majd csak ezután kezdődik, mégis elmondhatjuk, hogy a „kocka el van vetve”, a maximális termés lehetősége kialakult, és minden körülmény, ami ezután adódik – időjárás, gyomok, kártevők és kórokozók –, már csak ronthatnak az elérhető (maximális) hozamon. A gazdák pedig a legnagyobb gondoskodással is „csak” megőrizhetik azt.
Az agrotechnikai elemek precíz elvégzésén túl – talaj-előkészítés, tápanyag-utánpótlás, vetés – most már látható, hogy milyen fontos a károsítóktól és gyomnövényektől mentes környezet biztosítása. Az elvetett búzaszemmel együtt a talajban lévő gyommagok milliói is csírázásnak indulnak, sok esetben gyorsabban, mint a kultúrnövény. Ezzel megindul a versengés a tápanyagért, a vízért és a fényért. A szakirodalom kompetíciónak nevezi két vagy több egyed ugyanarra a tényezőre irányuló törekvését. Azok a gyomnövények, amelyek együtt csíráznak a kultúrnövénnyel, általában jobb kompetítorok, mint a később csírázó egyedek. A kompetíciós hatás mindaddig nem lép fel, amíg a rendelkezésre álló források elegendők a jelen lévő egyedek számára. Ez idő alatt minden kultúrnövény egy rövid ideig képes tolerálni a gyomok jelenlétét. Majd ezután a kultúrnövény kompetíciós képességétől függően meghatározott ideig gyommentes időszakot kell biztosítanunk, amit követően már képesek lesznek elnyomni a később csírázó gyomnövényeket. Szakirodalmi adatok szerint (Zimdhal, 1980) az őszi búza maximum 3 hetet képes tolerálni, majd ezt követően minimum 5 hét gyommentes időszakra van szüksége, hogy kellőképpen megerősödjön ahhoz, hogy a gyomnövény-kultúrnövény kompetícióból fakadó termésveszteséget elkerüljük.
A kedvezőtlen időjárás, vontatott kelés miatt a kritikus kompetíciós periódus hossza megnőhet. Nehezíti a dolgunkat, hogy a gyomok nagy része lényegesen ellenállóbb a környezeti viszontagságokkal szemben, mint a nemesített, kicsit elkényeztetett főnövényünk. Az enyhe telek során, tél végén vagy kora tavasszal ezen gyomnövények jó részének már az alacsonyabb hőmérséklet is elegendő ahhoz, hogy újból fejlődésnek induljon. A búzánk még javában „alszik” vagy épphogy ébredezik, amikor a T1-es gyomok virágozni kezdenek. Ezeknek ilyenkor a legnagyobb a tápanyag-felhasználásuk, és szinte zavartalanul vonhatják el a frissen fejtrágyaként kiszórt tápanyagot és a vizet. Különösen a csapadékhiányos telek után okozhat ez nagy problémát. Mire tavasszal kijutunk a területre, hogy elvégezzük a gyomirtást – jó esetben április elején, de inkább közepén, vagy mint ebben az évben, inkább április végén –, a mindent megalapozó sorsdöntő időszakon a növény már túl van. Pedig mennyire fontos lenne, hogy a kijuttatott tápanyagot és a sokszor oly kevés vizet a kultúrnövény tudja maradéktalanul hasznosítani! Ezt csak az őszi gyomirtás elvégzésével tudjuk biztosítani. Így az őszi gyomirtás nemcsak az olyan területen indokolt, ahol ősszel csírázó egyszikű gyomnövények keserítik meg a gazdák életét, hanem gyakorlatilag minden területen, hiszen magról kelő kétszikű gyomnövények mindenhol vannak. Nem szabad lebecsülnünk a korán csírázó árvácska-, veronika-, tyúkhúr-, árvacsalánfajokat. Bár kicsi a termetük, és tavasszal korán virágoznak és hoznak magot, ezzel együtt maguktól is korán eltűnnek, mégis az általuk okozott kár ebben az őszi és kora tavaszi időszakban kézzelfogható. A különböző gyomnövények károsítási potenciálját az 1. táblázat tartalmazza.
Ha belegondolunk abba, hogy átlagos gyomosodás esetén összességében mennyi gyomnövényt találunk a területen, a táblázat alapján könnyen kiszámítható, hogy minimum 5%, de inkább nagyobb termésveszteséggel kell számolnunk, ha nem végezzük el időben a gyomirtást. Erős gyomosodás esetén, főleg, ha galaj is van a területen, akár 15-20%-os termésveszteség is bekövetkezhet.
Az ez évi magas, a cikk megírásakor 130 000 Ft/t termésárak mellett, átlagos évjáratban, 6 t/ha termésmennyiséggel számolva (az alföldi régióban ebben az évben az extrém aszály miatt ennél lényegesen alacsonyabb a termésátlag) ez a gyomosodás mértékétől függően 39 000-156 000 Ft/ha jövedelemkieséssel is járhat. Mivel a gyomirtást mindenképpen el kell végezni, célszerű ezt minél korábban megtenni. A megfelelő mennyiségben kijuttatott alap-tápanyagutánpótláson és időben elvégzett gyomirtáson túl nagy segítség a növénynek, főleg szárazság esetén, a lombon keresztül történő táplálás, a stressz (fagyás, szárazság) hatásának csökkentésére a biostimulátorok alkalmazása és a bokrosodás elősegítése céljából a bokrosodás kezdetén elvégzett regulátorozás.
Gaál Orsolya
Forrás: Hunyadi – Béres – Kazinczi: Gyomnövények, gyomirtás, gyombiológia; Kádár Aurél: Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás
